Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Ismeretlen mester: I. Grassalkovich Antal, 1760 k. kiállításokat általában a szomszédos Petőfi Sándor Művelődési Központ kiállítótermében, a Gödöllői Galériában rendezték. A szakmai munkában a legfontosabb témákra koncentráltak: a 20. század eleji szecessziós gödöllői művésztelepre és a barokk Grassalkovich-kastélyra. E két terület munkájának segítésére két alapítványt is létrehoztak: a Gödöllői Művésztelep Alapítványt (1991) és az Erzsébet Királyné Alapítványt (1992). A művésztelep témakörében újabb fontos műtárgyakkal, kéziratokkal, visszaemlékezésekkel gyarapították a gyűjteményt és két időszaki kiállítást rendeztek: Mihály Rezső emlékkiállítás (1989) és Nagy Sándor és Nagy Sándorné Kriesch Laura emlékkiállítása (1990). Felvették a kapcsolatot a Nagy Sándor-ház Angliában élő örököseivel, restaurátor-tábort szerveztek a ház állagmegóvása érdekében, és pályázati támogatás segítségével kísérletet tettek arra, hogy beleltározzák a Nagy Sándor-házban lévő művészeti hagyatékot. A Gödöllői Művésztelep Alapítvány segítségével jelentette meg a múzeum Remsey Ágnes Nagyobb mozdulat című visszaemlékezését 1992-ben. Ez idő alatt zajlott az 1996-ban megnyílt kastélymúzeum előkészítése. Ekkor formálódott a Grassalkovich-kastély rehabilitációs programja és ezen belül a múzeumi koncepció, amelynek munkájából az országos múzeumok mellett a helyi múzeum is kivette a részét, például kastélytörténeti kiállítást rendezett a romos épületben 1991-ben. A gyűjteményi munka is a kastélyra koncentrált, a még fellelhető bútorok, a berendezés megmaradt darabjai, a kastéllyal kapcsolatos tárgyi- és dokumentumanyag szisztematikus és célirányos gyűjtése folyt. Ekkor került a múzeumba I. Grassalkovich Antal egészalakos portréja, Stróbl Alajos Erzsébet királynéról és Ferenc Józsefről készített mellszobra, Erzsébet királyné személyes tárgyai (2 db stóla, monogramos zsebkendő, 2 pár cipő, kesztyű, ruhadísz stb.), királyi porcelánok. Ignácz Ferenc 1990-ben ajándékozta szülővárosának az óceániai szigetvilágból származó, egzotikus néprajzi gyűjteményét, s ennek első tárgyegyüttese 1992ben érkezett meg Magyarországra és került bemutatásra a Gödöllői Galériában. A múzeum régészeti ásatást végzett 1991-ben Babatpusztán, amelynek során egy Árpád-kori templom és temető leletei kerültek elő. Ebben az időszakban egy jelentős tanulmánykötet született, a múzeum első évkönyve 1992-ben, mely számos fontos tanulmányt tartalmaz a művésztelep és a kastély témakörében. 1993-tól Gaálné dr. Merva Mária vezeti a Városi Múzeumot, amelynek 2000-től hivatalosan Gödöllői Városi Múzeum a neve. A szerencse kísérte az elmúlt tíz évet. Az alapítástól számított első évek munkája mind szépen beérett mára, a vágyak, kívánságok nagy része valósággá vált: a múzeum épületét felújították, az intézményt jelentősen fejlesztették, az elindított két magángyűjtemény (Csupor és Ignácz) ügye is nyugvópontra jutott, teljes egészében bekerült a múzeumba, a Nagy Sándor-ház teljes berendezését és művészeti hagyatékát is a Gödöllői Városi Múzeum őrzi. 1993 után „egyszemélyes" múzeumból a gyűjtemény igényeinek megfelelő szakmuzeológusi gárdával (történész, művészettörténész, etnográfus, irodalomtörténész) rendelkező, bővülő intézménnyé sikerült fejleszteni a Gödöllői Városi Múzeumot. A szakmai tevékenységben kiemelt helyen áll a századeleji szecessziós gödöllői művésztelep hagyományainak ápolása, értékeinek gyűjtése és mentése, hiszen ebben a témakörben országos gyűjtőkörrel rendelkezik a múzeum. Mind a műtárgyvásárlásban, mind a műtárgyvédelemben ez a terület élvez elsőbbséget. 1995ben a múzeum megvásárolta Undi Mariska hagyatékát, melyet kiállításon mutatott be a nagyközönségnek, ez volt a művész első gyűjteményes kiállítása. Nagy sikerű irodalmi kiállítást rendezett a múzeum 1994-ben Ottlik Géza emlékére, akinek 30 évig volt háza Gödöllőn, és a kitelepítések elől menekülve, 1946-tól 1954-ig lakott Gödöllőn. Rendszeressé vált az évi egy kiemelt időszaki kiállítás gyakorlata, amelyet tudományos konferencia egészít ki, és ennek anyaga tanulmánykötetben is megjelenik (A Grassalkovichok barokk kincsei, 1997, '48 kultusza, 1998, A gödöllői művésztelep 1901-1920, 2001, Az arany ember - a gödöllői kastély görög ura, Sina György és fia, Sina Simon, 2003). 126