Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

Verőce Nógrádverőce-20/18.1h. esztergomi 1332 Máté 13 M IM 12 gs Visegrád Visegrád-királyi káp. 1332 10 M IM Visegrád-Magyar V. Visegrád-Széchenyi u. 4-6. szentendrei 1338 1 és 1/2 M 6gs Zsámbok Zsámbék-38/22. lh. budai 1333 1334 Tamás IM 3/4 M 4gs 3gs A pápai tizedjegyzékben szereplő falusi plébániák adója alapján Györffy György elképzelhetőnek tartotta, hogy következtetni lehet a telkek mennyiségére, illetve a lélekszámra.

323 Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló Pest megyei adatok alapján hasonló vizsgálatot nem áll módunkban elvégezni. Összességében elmondható, hogy a Pest megyei tizedjegyzék hiánya nem bizonyíték a megye csekély Árpád- és késő középkori lakottságára, hiszen a hat esztendőből zömmel csak egy év anyaga maradt meg. Elgondolkodtató azonban, hogy amennyiben a tatárjárás valóban olyan szörnyű pusztítást okozott megyénkben, főleg a síkvidéki területeken, akkor a 14. század első felének települési viszonyairól, pl. a Duna-Tisza közén, a jegyzék akár megközelítőleg hü képet is adhatott. Pest megyei patrónusok, titulusok Az egyházi épületeket patrónus (védőszent) oltalmába vagy valamelyik hittitok dicsőítésére ajánlották.

324 Bár nem volt kötelezően betartandó szabályokhoz kötve a védőszent kiválasztása, de valószínűleg elsődleges szempontot a kötelező ünnepek kínáltak, hiszen az 1092-es szabolcsi zsinat óta már rögzítve volt az egyházi ünnepek pontos rendje.

325 A védőszent választás Árpád-kori törvényszerűségeire, egyházi előírásra a szerteágazó kutatások alapján sem lehet biztos következtetéseket levonni. A döntést a püspök, az alapító és talán az építő közösség egyaránt befolyásolhatta. Engedélyt végül a püspök adott a megjelölt védőszent használatához. Mint arra Szabó János Győző rámutatott a patai főesperesség plébániáinak vizsgálatánál, a falusi templomok védőszent választásában nem a legfelsőbb egyházi vezetésé volt a döntő szerep, ők csak a jóváhagyásukat adták.

326 A kedvelt védőszentek korszakonként és vidékenként is változtak. A Ehhez a vizsgálathoz a részleteiben is jól megmaradt 1291-1337 közötti bihari tizedjegyzékeket és az erdélyi, szászországi dokumentumokat használta fel. Györffy 1963. 583-589. Lehetősége nyílt összevetni a szászvárosi dékánatus 1334. évi füstök (házak) szerinti censuslajstromát a megfelelő tizedjegyzékekkel. Azt az eredményt kapta, hogy egy füstnek 1,6 dénár (0,2 garas) felelt meg, azaz 1 garas adó 5 füstöt jelentett. Györffy 1984.155-156. Nem tévesztendő össze a patrónus a titulussal. Az egyház megkülönbözteti a két elnevezést. A titulust kizárólag akkor használják, ha egy hittitok a templom címe, pl. Szentháromság, Szentlélek, Szentkereszt stb. Meghatározott szent esetében védőszentről vagy patrónusról beszélünk. A régészeti szakirodalomban gyakran összecserélik vagy szinonimaként használják a két fogalmat. Mező 1996. 36. szerint mivel a középkori oklevelekben sem következetes a fogalmak használata, ezért ő is szinonimaként használja őket. Kovács Béla és Mező András kutatásai szerint is elsősorban a kötelező ünnepek köre volt a választás alapja. Kovács Béla kimutatta, hogy az országosan vizsgált anyag 4/5-ében általánosan a kötelező ünnepek köréből választottak. Kovács 1990. 414., valamint Mező 1996. 38. 326 Szabó 1984. 74. 209