Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A solti körben: Szirotka József, Podhradszky József, Szlobodny József, Beck Henrik, Zsellő Lajos, Szallay Frigyes, Joó Henrik, Schmidt János tanító urak (egyik sincs kutatási területünkről). Az egyházmegyei közgyűlés elé került jelentést nemcsak meghallgatta és tudomásul vette a gyűlés, hanem olyan határozat született, mely a feladatokat is megjelölte a továbbiakra nézve. A megjelölt feladat nemcsak a tanítóknak szólt, hanem a lelkészeknek is, hiszen az iskoláztatás közös feladata volt az iskolának és az egyházközségnek. A lelkészeket arra kérte a közgyűlés, hogy buzgalommal fáradozzanak, ha kell, eréllyel sürgessék, hogy az iskolába járásra kötelezettek ott is legyenek az iskolában! Azokat a tanítókat pedig, akik hanyagul végezték iskolai munkájukat, a körlelkészi jelentések alapján név szerint is felsorolta a közgyűlési határozat. Ezzel részben kifejezésre juttatta a határozat, hogy a körlelkészi munka nyomán született jelentést egyre komolyabban veszi, másrészt hangsúlyozta, hogy a tanítói munka minden iskolában hatékonyságot és odaadást követel az ott alkalmazott tanítótól. így részesült szigorú megrovásban Galovszky kürti tanító, aki az iskolai munkájában gyakori mulasztást követett el. A megrováshoz hozzáfűzte a közgyűlési határozat azt, ha még egy ízben a körlelkészi jelentés elmarasztalja hanyag munkája miatt Galovszky tanítót, akkor reverzálist (kötelezményt) vesznek tőle. Ez olyan ígéretet is tartalmazott más esetekben, aminek a meg nem tartása a tanító önkéntes lemondását eredményezte volna. Csornád tanítóját is megemlítette a határozat, az ő munkájára azért volt megjegyzés, mert a jegyzői munka gyakran kivonta őt az iskolai munkából. Azt kérték tőle, hogy ne segédjegyzőt alkalmazzon, hanem az iskolai munka biztosítása érdekében segédtanítót keressen. Hasonló volt a probléma a csiktarcsai tanítóval is. Ezért mindkettőjük lelkére kötötte a közgyűlés, hogy csak olyan segédtanítót alkalmazhatnak, akit a körlelkész a vizsgán alkalmasnak talált az iskolai munkára. Szászy Lajos irsai tanítót is megintette hanyag munkájáért a közgyűlés. Szászy Kálmán segédtanítónak pedig képességei bebizonyítására egy év haladékot biztosítottak. S végül Tápiószele tanítóját intették szorgalmasabb munkára. Csupán példaként említjük meg, hogy az érdeklődési körünkön kívül eső területen, a Kecskeméten tanító Sass István tanítót a tanítótársával való egyetértésre jutásra figyelmeztették és arra hívták fel a figyelmét, hogy az egyházban (Kecskeméten) netán létező pártoktól tartsa távol magát. - Kecskeméten sem akarták kifizetni a tanítóértekezletre utazó tanítók útiköltségét. Ezért a közgyűlés arra intette a kecskeméti presbitériumot, hogy az „ezen indoklás által szellemi szegénységét eláruló Presbitérium" ezennel megrovást kap és felhívják az útiköltség jövőbeni kifizetésére. A tanítói értekezleten való megjelenés az egyház érdekében történik, tehát szükséges is. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy a körlelkészek jelentései alapján a tanítók az egyházmegyei közgyűlés érdeklődési körében voltak évenként. Az intézkedésekkel pedig azt kívánta a közgyűlés nyomatékosítani, hogy az iskola rendje, az ott folyó munka minősége, az iskolában tanító személye és munkája a jövő építése szempontjából az egyház számára lényeges kérdés volt. ÖZVEGY- ÉS ÁRVAELLÁTÁS Esztergály Mihály csomádi lelkész 1843-ban lett a Pestvármegyei egyházmegye esperese. Az egyházmegyében dolgozó lelkészeket és tanítókat érintő sok hasznos intézkedése közül is kiemelkedett a „Pest megyei ágostai hitvallású esperességi özvegy-árva nyugdíjintézet" megerősítése. Korábban is működött ez az egyházmegyei intézmény, de anyagi nehézségekkel küzdött, ezért alig volt életképesnek mondható. Ezt próbálta meg Esztergály esperes megreformálni, hiszen az özvegyen maradt lelkészné vagy tanítóné rövid ideig ugyan felvehette férje fizetését és a lakást is használhatta, de olyan anyagi alapot nem tudott teremteni magának még életében sem a lelkész, sem a tanító, mely biztos megélhetést adhatott volna halála után hátramaradt családjának. 97
