Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
AZ EVANGÉLIKUS ISKOLAÜGY AZ 1848. MÁRCIUS 15~I FORRADALOM UTÁN Az 1848. március 15-i forradalom nagy hatással volt evangélikus egyházunkra. Lelkészek és tanítók lelkesen csatlakoztak a magyar függetlenség szellemiségéhez. Az egyházi életet hamarosan több új törvény megszületése szabályozta. Ezek között volt olyan, mely az evangélikus egyház rég várt vallásegyenlőség alapján megvalósuló státuszát jelölte ki. De bennünket - az iskola téma alapján - elsősorban az 1848. évi 20. törvénycikk 3-§-a érdekel különösebben, hiszen ez a törvény az egyházközségek és az egyházi iskolák anyagi szükségleteit szabályozta. A törvény arról intézkedett, hogy az egyház anyagi szükségleteit az állam fedezi. Ennek a törvénynek azonban a részletei alapos tárgyalást és egyeztetést igényeltek a különböző egyházak képviseletével. Az evangélikus egyházzal felmerült kérdések rendezésére b. Eötvös József kultuszminiszter Pestre tervezett egy értekezletet. Olyan megbeszélést készítettek elő, melyen alkalom nyílhat az egyházi és iskolai reformokról is tanácskozni. Az értekezlet időpontját 1848. augusztus l-re jelölte ki a miniszter. Pozsonyi keltezéssel 1848. május 23-án gr. Zay Károly egyetemes felügyelő levelet írt a püspökhöz. A felügyelő ebben a levélben egyetemes közgyűlés összehívását javasolta. Tervei szerint erre 1848. július 15-én kerülhetne sor. Ott felkészülhetne a tárgyalásra kijelölt bizottság. S mint az evangélikus egyház képviselete az egyetemes közgyűlés állásfoglalásával ülhetne tárgyalóasztalhoz a kultuszkormányzat tárgyalóbizottságával. Mielőtt azonban megtartják az egyetemes közgyűlést, a felügyelő fontosnak látta megvizsgáltatni: vajon ez az új törvény milyen viszonyban van az evangélikus egyház és annak iskolái kormányzásával kapcsolatos eddigi törvényekkel s a kialakult renddel? Másrészt Zay Károly szükségesnek tartotta, hogy felmérés történjék az evangélikus egyházban: 1. az anyagi alapokról 2. a személyi állományról - hány rendes lelkész, segédlelkész szolgál. Mennyi a tanítók, tanárok száma? Hány elhunyt lelkész és tanító özvegye, árvája él? Mekkora az elerőtlenedett lelkészek és tanítók száma az evangélikus egyházban? 3. az egyház vagyonáról - hány templomot használnak? Mennyi a gyülekezetek vagyona? Miből tevődik össze és mennyi a lelkészek jövedelme? 4. az iskolákról - az iskolaépületekről, az épületek állapotáról, a tantermek felszereltségéről, a tanítók fizetéséről, a tanítványok számáról (hány fiú és leány jár iskolába). - Az iskolák jövedelmét is ismerni kellene. Az 1848-as évről készült Sematizmusból tudjuk, hogy a Pest megyei egyházmegye területén működött elemi iskolákban - a mai Pest megyére vetítve - 2220 diák tanult. A nemek szerinti megoszlás azonban ismeretlen. Amilyen jőszándékúnak tűnt az 1848. évi 20. törvénycikk 3.§-a, olyan sok problémát okozott az evangélikus egyháznak azzal, hogy a tized eltörlésével párhuzamosan kimondta: az állam gondoskodik a lelkészek és tanítók illő ellátásáról, csak a gondokat szaporították. Sok helyen ugyanis úgy értelmezték a fenti rendelkezést a helyi lakosok, hogy a jobbágyi szolgáltatások megszüntetése mentesíti őket a lelkész és a tanító eltartásának kötelezettsége alól. Bár mindenütt, ahol ez így jelentkezett, szembeszállt a hibás értelmezéssel az állami hatóság, nem volt azonban elegendő annak hangsúlyozása, hogy az egyházi járandóságokat mindenütt továbbra is fizetni kell. A tervezett egyház és állam közötti tárgyalást 1848. augusztus 1-ről el kellett halasztani. Amikor az elhalasztásról tárgyaltak, eredetileg 1 hónapos halasztásra gondoltak. Az egyetemes közgyűlés azonban a tárgyalások „jobb időkre" halasztását kérte. Amikor indokolták a közgyűlési döntést, kifejezték, hogy örülnek a törvényben szentesített vallási egyenlőségnek, de kérik, hadd maradjon meg az evangélikus egyház belső autonómiája, önkormányzati joga. S közben, a sok új, forradalmi reformtervezet között megjelent - egyházi oldalról javasolva az a gondolat, hogy az egyházközségek mondjanak le az állam javára azokról a földekről, rétek67
