Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A felsorolásból azt is megtudtuk, hogy a katolikus tanító családonként 15 krajcárt kapott. A város pénztárából pedig 9 forint volt a fizetése. Erre azért érdemes külön odafigyelni, mert egy csaknem teljesen evangélikus vallású városban a katolikus tanító a várostól is kapott fizetést, míg az evangélikus tanító nem kapott, mivel végrehajtották azt a Mária Terézia idejéből való rendelkezést, mely a protestáns tanítók városi-községi fizetését megszüntette. A számadásban a katolikus családok száma 1790-ben Aszódon 38 volt. Ezek fizettek tehát családonként 15 krajcárt a katolikus tanítónak. Ehhez jött még 22 iparoscsalád, mely 30-30 krajcárt fizetett családonként. A szerződés szövege így folyatódik: „mely pénz és naturalbéli obvenciókat közönségessen ki szedni és a tanítónak úgy, valamint a Segítőnek a fent praecitált mód szerént fertály esztendőnként ki adni magunkat kötelezzük. S mellett szabad lészen mind a két oskola tanítónak marháikat a község mezeire kihajtani. 5 to Mindkét oskola tanító köteles lészen a maga Religioja Kösségeinél a kántori hivatalt is viselni, mellyért is ezeken nékiek még a Stólák jövedelmei hagyattak: a Nótáriusi hivatallal pedig, mivel úgyis külön Nótáriusunk vagyon, a Tanítók soha se terheltessenek. Mellyeknek örökös megtartására a mi Augustana vallásbéli és Catholicusok magunkat és következőinket kötelezzük, és ezen Contractust 6 egyenlő írásokban városunknak szokott petsétjeivel és tulajdon alá írásunkkal erősíttyük. Költ Aszód Mező Városban 15 a Januári 1790 k eszt.b." A szerződést aláírta a bíró, a törvénybírő, tíz aszódi polgár. Lepecsételték Aszód város pecsétjével. 42 A közös iskoláról csak ez a szerződés maradt fenn. Egyébként el sem kezdte életét ez a közös iskola, mert amikor hozzáfoghattak volna a végrehajtásához, közvetlenül II. József halála előtt, a király visszavonta a Türelmi Rendelet kivételével valamennyi rendelkezését - ezt is. Mint iskolatörténeti dokumentum azonban érdekesség, adatot tartalmaz 1790-ből, az iskolába járók számáról, a tanítók jövedelméről és az iskolák állapotáról. AZ ISKOLÁK ÉPÜLETE Az egyházközségek alapításakor megnyitott iskola épülete - formára is, beosztásra is - éppen olyan volt, mint a település parasztházai. De nemcsak az épület formája, hanem udvara is a parasztházak típusát viselte. A porta elrendezése: a ház, az udvar, a gazdasági udvar és a kert. Ezért nem tűnt fel senkinek, hogy Szontágh Sámuel Aszódon 1773-ban miért egy jobbágyházat vásárolt meg iskola céljaira ajándékként! Ma valószínűleg arra gondolnánk, hogy ha már valaki céladományt akar adni egyházközségének, akkor olyan ajándékot adjon, ami a célnak megfelelő. De akkoriban az iskola épülete nem vált ki formájában sem a falu többi háza közül. Ez magyarázza ezt az adományt és annak létjogosultságát. Az iskolaépület fedele sem volt más, mint a többi házé. Rendszerint szalmafedeles épület volt az iskolaház : a tanterem és a tanító lakása. Ha pedig a faluban tűzvész pusztított - márpedig gyakran megtörtént ez - az iskola is könnyen áldozatul esett. A falvak lakói rettenetesen féltek a tűztől, mert az újjáépítés anyagilag nagyon visszavetette nemcsak a károsultat, hanem a falu közösségét is. Ha pedig egyházi épület szenvedett tűzkárt, az egész egyházközségre ránehezedett a helyreállítás terhe. Az iskola épülete két részből állt. A fő része volt a tanterem. Ez az iskolaház legnagyobb helyisége volt. Lényegében egy szoba, amelyet padokkal rendeztek be. Itt gyülekeztek össze a gyerekek tanulásra. Ha nem fértek be egyszerre, akkor csoportokra osztotta őket a tanító és váltott időrendben folyt a tanításuk. A tanterem nagyságát csak következtetéssel tudjuk megállapítani. Ismerve az akkori építkezési módszereket, arra a következtetésre juthatunk, hogy statikai okok40
