Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
ból sem lehetett nagyobb a mérete, mint a szokásos parasztszobáé. Esetleg a hosszúsága lehetett nagyobb, ele a szélességét meghatározta a felhasznált gerendák hosszúsága. Az iskola másik része volt a tanító lakása. Bizonyos mértékig a tanterem is hozzátartozott a tanító lakásához, de azt nem szoros értelemben vett lakás céljára használta a tanítócsalád. A lakás sem volt nagy, a tanítócsalád létszámához mérve kimondottan szűknek mondható. Rendszerint egy lakószoba állt a tanító rendelkezésére. A módosabb egyházközségekben biztosítottak a tanítónak 2 szobát. Az aszódi elemi iskola tanítója a 18. század végén egészen kiváltságos helyzetben volt a többi iskola tanítójához képest, hiszen a tanítólakban 3 szoba állt a tanítócsalád rendelkezésére. A lakáshoz tartozott a konyha és a kamra is. A tanítólakás udvara egyben az iskolaudvar is volt. Elrendezése hasonlított a parasztudvarhoz. A szokásos helyen állt az istálló, mellette az ólak és az állatok számára való eledelnek a tárolóhelyiség. A veteményeskert elkülönített része volt az udvarnak. Lehetett még gyümölcsös is, mely kiegészítette a gazdaságot. Ez a porta volt tehát az iskolaépület terepe. A 19- század első évtizedében több iskola épült az evangélikus egyházközségekben. Ekkorra váltak használhatatlanná azok az iskolaházak, amelyeket az egyházközségek alapításakor építettek iskolai célra. Nyilván ezek a régi iskolák magukon hordozták a gyors és gyakran fenyegetettség közben elvégzett munkák fogyatékosságait. Aszódonl693-tól használták folyamatosan - a ma már megállapíthatatlan helyen épült - iskolát. Amikor az új iskolaház felépült 1769-1771 között, akkor sem bontották le ezt a régi épületet. Ezt a Podmaniczky család megvásárolta az egyházközségtől a régi paplakkal együtt. A Szontágh-féle ajándék pedig egy régi parasztház volt. Ez az épület ma is áll, az egykori evangélikus népiskola épületében, egyik része ez. Az ajándékozás korában (1773) valószínűleg Aszód egyik legrégibb parasztháza volt. Ezt bővítette az egyházközség 2, majd 3 tantermes iskolává az idők folyamán. Hasonló régi épületben folyt a tanítás Ácsán is. Itt még hosszabb ideig működött a régi épület iskola gyanánt, hiszen csak 1804-ben építettek újat helyette. Az Albertibe és Irsára betelepedett evangélikusok is azonnal iskolát építettek - csaknem előbb volt iskolájuk, mint templomuk! -. Itt is igen sokáig tudták használni a régi épületet: az albertiek 1858-ban, az irsaiak 1859-ben építettek új iskolát a régi helyett. Pilisen pedig az alapításkor, 1724-ben felépült iskolát 1840-ig használták. Igen sokáig maradt iskola a sidói (vácegresi) iskola is: az 1729-ben épített iskolaházat csak 1890-ben építették újjá! Régi iskolaépülete volt Maglódnak. Ezt 1872-ben kellett átépíteni. A bényei iskola 1871-ig volt „alkalmas" erre a célra. A csőváriak régi iskolája 1848-ban leégett egy nagy falusi tűzvész alkalmával. Ekkor ideiglenesen helyreállították, de 1852-ben kénytelenek voltak teljesen átépíteni. A domonyi öreg iskolát pedig csak 1889-ben vették „kezelésbe" az építők. Foton 1876-ig, Ikladon 1868-ig funkcionált a több mint 100 éves iskolaépület! Hévizgyörkön azonban a sok-sok probléma és az iskola „szegényes állapota" ellenére sem fogtak hozzá új iskola építéséhez! A legtöbb Pest megyei evangélikus iskolát II. József uralkodása idején nyitották meg az akkorra megszűnőben lévő üldöztetések miatt. A Türelmi Rendelet tette lehetővé az egyre erősödő leánygyülekezetek (filia) megszervezését és ott iskola alapítását. A péteri gyülekezet így építhetett iskolát 1782-ben, melynek 1 tanterme volt. 1854-ben építettek újat a helyébe, ami azonban 1862-ben leégett és az építési munkát újra el kellett végzeni! A gyóni egyházközség 1787-ben építhetett iskolát a földesúr által kijelölt telken. Ez a hely azonban olyan egészségtelen és vizenyős terep volt, az iskola vályogfalai olyannyira átnedvesedtek, hogy 1790-ben már meg is roggyantak az épület falai. Az egész iskolaházat le kellett bontani és 1796-ban újat építettek a helyére. A tápiószelei evangélikusok 1797-ben jutottak ahhoz, hogy iskola építésébe kezdjenek. Fel is építették első iskolájukat. Ez azonban nem bizonyult időtálló épületnek, mert 1825-ben gyűjtést 41
