Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A magyar nyelvű segédkönyvek közül kiemeli a Gyermekek Physikája, Oskola tanító könyv, Oskolai Vezér, mely 1792-ben jelent meg, Szakonyi József pápai evangélikus lelkész írta, aki az elemi iskola módszertanával foglalkozott és hasznos könyvét eredménnyel forgathatták a tanítók. Ha a tanítók megfogadták a Szabályzat szerkesztőinek az ajánlatát, akkor ez mindenképpen előrelépést jelentett a korábbi időhöz képest. Ez természetesen attól függött, hogy a tanítók mennyiben tették ezt magukévá és bevezették-e iskolájukban? A Szabályzat külön foglalkozik az iskola közvetlen felügyeletével. A lelkész maradt továbbra is iskolafelügyelői feladattal felruházott megbízott az egyházközségben. Azt ajánlják a szerkesztők a tanítóknak, ha a lelkész az iskolalátogatáskor olyan javaslattal áll elő, ami a tanítás színvonalát emeli, azt fogadják baráti segítségnek. Annyi előrelépés történt még, hogy a tanítók és a lelkészek jó kapcsolatát feltételezve a tanítók lelkére köti a Szabályzat, hogy szükséges helyzetben maguk kérjék a lelkész tanácsait iskolai munkájuk teljesebbé tétele érdekében. A közösen végzett munka alakíthatja ki a tanácskozás alkalmát, amelyen minden olyan kérdés előkerülhet, ami az iskolát érinti. Itt lehet megállapítani az iskolai év idejét, a szüneteket. Bölcs mérlegelés révén a tananyagot úgy lehetett meghatározni, hogy el is lehessen azt végezni, s mire a dékán ellátogat a vizsgára, eredményről lehessen ott számot adni. A tanév beosztását továbbra is a helyi körülmények határozták meg. Még a mezővárosi gyerekek is falusias körülmények közül kerültek iskolába. Az őszi betakarítási munka nemcsak szüleik számára adott elfoglaltságot, hanem a gyerekek is kivették részüket abból. Éppen így a tavaszi és kora nyári munkákban is igényelték minden kéz részvételét. Ahol iparos és mesteremberek gyermekei is jártak az iskolába, ott sem volt ez kisebb gond, hiszen az iparosok is bizonyos mértékig gazdálkodtak, legalább kisebb szőlőterületük volt, amit gondoztak és a termést betakarították. A téli időszak bizonyult az iskolai munkára alkalmasnak. A tanító - aki maga is gazdálkodott - októbertől április végéig igyekezett a tananyagot beosztani. Még ennek ellenére is problémaként jelentkezhetett egy-egy járvány, vagy az öltözködés hiányossága. A tanév elméletileg egész évben folyt, gyakorlatilag azonban sokkal rövidebb ideig tartott. Szeptember elején a gyerekek összegyűjtése a tanító feladata volt. A tanköteleseket össze kellett írnia. Erre - sajnos - nemcsak a keresztelési anyakönyvet kellett forgatni, hanem a halotti bejegyzéseket is át kellett néznie több éven át. Csak így lehetett a 6. évet elért gyerekeket lajstromba venni. A tanító feladata volt az iskolás gyerekeket az iskolába „fölvezetni". Hogy mikor? - ez nagy körültekintést igényelt. Ha rossz időpontot választott meg, ha túl korán szerette volna kezdeni a tanévet, szembe találta magát a szülők „haragjával", mert a földműves családokban netán otthon volt nagyobb szükség a gyerekekre. Senkinek nem volt tehát célja - különösen a tanítónak nem - hogy iskolaellenes hangulatot keltsen. Ezért írta elő a Szabályzat a helyismeretet, a lelkésszel való baráti kapcsolatot, hiszen ezek segíthették igazán a tanító iskolai munkáját. Nyilván okkal - de az okokat nem tudjuk - egyre több hangsúly esett a tanító magatartására vonatkozó igények megfogalmazására. Az 1767-es igényeken túl különösen a dohányzást tiltották ki az iskolából! Az is megtörténhetett, hogy a tanító pipával a szájában ülte végig a tanítást, s elképzelhető, hogy a zsúfolt tanteremben milyen lehetett a levegő, ha azt még a tanító füstjével is tovább rontotta. „Pipával és füstöléssel sohasem vehet részt az oktatásban" - olvassuk a szigorú szabályt. A tanító volt felelős a tanterem rendjéért, hiszen ő az iskola gazdája. Ez nem minden esetben jelentette azt, hogy a tanító takarította az iskolát, de azt minden esetre jelentette, hogy a tanító figyeljen minden szempontból az iskola rendjére. Ezt segítette egyházközsége is. Minden tanévben kétszer, a nagy téli szünidőben és a nyári vizsgák előtt egészségügyi és tisztasági meszelést végeztetett el az iskolában, és ezzel együtt a szép rendet is. Szinte mosolyt kelt - a mai fülnek, a mai körülményeket és követelményeket ismerve -, hogy a szabályzatnak volt ilyen utasítása is: „ugyanabban a tanteremben, ahol az oktatás folyik, sem 36
