Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

c, az írás — csatlakozott az előbbi ismeretekhez. Ez azonban nem volt olyan fontos, mint az előbbiek. Látható ez abból is, hogy tekintélyt élvező falusi elöljárók még a nevüket sem tudták leírni, helyette keresztet rajzoltak, ugyanakkor olvasni egész biztos, hogy tudtak. d, a számtan - a legkezdetlegesebb fokon állt a tantárgyak tanításában. e, az oktatás nyelve- a gyermekek számára jól ismert anyanyelv. Ez problémát azokban az iskolákban jelentett, ahol az iskolás gyerekek szülei különféle nemzetiséghez tartoztak (szlovák, német, magyar). A tanítónak kellett megtalálni annak módját, hogyan valósíthatja meg az anyanyelvi oktatás feltételeit. A gyerekek számára nyilván előnyt is jelentett, hiszen egymás nyelvét könnyen elsajátították. A századfordulón ezt az alapképzést fejlesztette tovább a már korábban említett cinkotai iskolaköri szabályzat. A tanítótól ugyanis igényelték, hogy olyan megtanulandó anyagot válogasson ki a Bibliából és más könyvekből, amelyeket a tanulók szó szerint megtanulhatnak, emiékelhetnek (memoriter). Ez nagy feladatot jelentett a tanítóknak, hiszen nem volt ebben a korszakban az elemi iskolákban előírt és elrendelt tankönyv. Az arithmetika (a számtan) elsősorban fejben (ex capite) való számolást jelentett. Új tárgyként találkozunk a szépírással (calligrafia). A természet történetéből is olyan fejezeteket tartottak fontosnak megtanítani a gyerekeknek, amelyek alkalmasak voltak Istennek az idők kezdete óta eleven jósága és bölcsessége tanulmányozására. A felvilágosodás nevelési nézetei alapján pedig a hasznos gazdálkodás elterjesztését segítő feladata is lett az iskolai oktatásnak. A fizikából kiemelt fejezetek iskolai tantárgyak közé sorolását érdekes indoklással tették: ezek megtanítására a babonás hiedelmek elhárítása miatt van szükség. Ezt pedig úgy lehet a gyerekekkel igazán elfogadtatni, ha a tanító a természet nagyszerűségére és törvényszerűségeire mutat rá. Ezzel együtt olyan információkhoz is juttatja a tanító a népét, amely meggyőzi az embereket Isten gondviselő munkájáról és világkormányző hatalmáról. A gyakorlati életre tanításhoz olyan ismereteket is fontosnak tartottak, amelyek megtanítják a tanítványokat a levélírásra, a beadványok és fellebbezések megfogalmazására, egyszerűbb szerződések megírására. A tananyag között találjuk még a vallási és egészségügyi katekizmust, a bibliai történeteket, a haza földrajzát és történelmét. Ezeket a gyerekeknek anyanyelvükön kell tanulniok! Lehetőség nyílt a latin nyelven való tanításra, de ezt csak külön kívánságra lehetett így folytatni. Ebben a tanító a saját metodikáját alkalmazhatta. A tanulóknak ilyen oktatásra külön kellett jelentkezniök. Egyénileg folyó oktatást jelentett ez. A többiektől el kellett ezt a tanítást különíteni. Azt ajánlotta a Szabályzat, hogy a tanító erre felhasználhatja a nyári iskolát, de gondosan adagolja a tananyagot és gondoljon arra, hogy semmiképpen ne terhelje ezzel a legalsóbb népréteg gyermekeit. A magyar nyelv kérdése is előkerült a század elején és az a megállapítás született, hogy csak annyiban tanítsák a magyar nyelvet, amennyiben az szükséges a tanítványok előrehaladásához. Olyat azonban sohasem adjon fel a tanító a tanítványainak emlékezetből megtanulni, amit először el nem magyarázott nekik. A Szabályzat betekintést enged az ajánlott tankönyvek listájába. A vallástanításhoz ajánlja Simonides lelkész: A keresztyén hitnek és erkölcsi tudományoknak rövid summája című könyvét, amelyet a szuperintendencia (püspökség) jóváhagyott és kinyomtatták 1795-ben, és kiadták Lestben. A számtan tanításához hasznos könyvnek jelölte meg a Szabályzat Leszaki: Arithmetica című könyvét. A bibliai históriákhoz Hühner-. Bibliai történetek című könyvét jelölte meg. A történelem és fizika tanításához pedig jó segítséget adhat Gansel: Természet-história és fisica című könyve, amely szlovákul a nagyobb iskolások számára lehet tankönyv. Külön is említést tett a Szabályzat Bartholomaeides László lelkész szlovák nyelvű történelem-, földrajz- és katekizmuskönyvéről. 35