Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Majdnem két hétig környékünkben tartózkodván használható mind krumplit, árpát, bort, élelmiszereinket és takarmányunkat mind megemésztették. És várni lehetett, hogy az ínség még sokkal nagyobb leend, ha megveretvén visszahúzódnak, amivel majdnem mindennap megújuló hírek ijesztgettek. Azután feltűnt a nálunk dühösködő epemirigytől, melynek áldozataivá (lettek) a legrendesebb és legegészségesebb emberek is. Mások közt meghalt benne a szappanos Weisz nejével együtt, a rézművesné, az öreg Ttös, a kőmívesmester nejével és két gyermekével együtt, tiszttársamnak Takácsnak anyósa és neje is - kinél a cholera typhusba ment át - alig kilábol belőle. Ilyenkor nagy baj kosztosokról gondoskodni és még nagyobb az aggodalom, ha e mirigy - mely nyolcz óra alatt képes az embert megölni - a gondunkra bízott gyermekekre ragad. E bajos körülmények tehát, valamint minden teendőinkben hátráltak, úgy a jövő felől is határozatlanokká tettek. Egészen ugyan most sem változtak meg, de a hadakra nézve még is reménylhetjük, hogy miután a magyar kormány lemondott és Görgey kapitulált - váratlanul és űzetve meg nem lepnek, sőt az Alföldről Aszódon keresztül nem is veszik útjukat; az epemirigyre nézve szinte bízunk, hogy valahára megszünend, amint tudtomra nem is sínlődik most senki benne. Ennélfogva, mivel már September hava közeledik, van szerencsém Tisztelendőségednek jelenteni, hogy én a nyilvános tanítást szokott időben, most Sept. 3-án elkezdeni szándékozom..."

185 VÁLSÁGOS ESZTENDŐK Az 1849-es esztendő a magyar nép szabadságküzdelmeinek legjelesebb, egyben a bukás, a gyász, a nemzet tragédiájának a szomorú esztendeje volt. Az év szeptember 3-án ismét megnyílt az aszódi schola latin kapuja, a tantermek padjai újból megteltek tanulni vágyó diákokkal, ám hamarosan megkondult a vész harangja a szalmatetős tanoda, Petőfi egykori iskolája felett. Koren az elmúlt évek, évtizedek lelkesedésével látott ismét munkájához, de hamarosan újabb és újabb s egyre nehezebb akadályokba ütközött. Mielőtt az események részletes ismertetésébe kezdünk, egy nagyon fontos körülményt nem hallgathatunk el. Az aszódi evangélikus egyház 1847-ben, mindenekelőtt a hívek, sőt az egész egyházmegye által oly nagyon tisztelt és szeretett édesapjára való tekintettel, Mikulás Dániel Edvárdot kérte fel papjának (megválasztására 1850. szeptember 15-én került sor).

186 Ez sajnos nagyon rossz döntésnek bizonyult, mert ettől kezdve a békétlenség, a viszály ütött tanyát az ősi egyházban. A nemzet magára találásának és hősi szabadságküzdelmének rövid másfél esztendejében még türtőztette magát Mikulás, ám az önkényuralom nemzettiprásának sötét évtizedeiben nyílt osztrákbarátsága, nyughatatlan lelke, szeszélyes természete vezették tetteit. Fő célpontja paptársa, a nagyobb iskola tanára, Korén volt, akit „életre-halálra gyűlölt, a forradalom idején mint pánszlávot, 1849. évtől pedig mind forradalmárt adogatott fel."

187 Először is a hívek között igyekezett lejáratni a roppant népszerű professzort, akit riválisának tartott, hiszen Korén felszentelt pap, segédlelkészi teendők ellátása is feladata volt. A két egyházi hivatalnok között az ellentétek gyökere itt keresendő. Az öregedő Korennek egyre nagyobb erőfeszítésébe került a latin iskola vezetése és a papi teendők ellátása, mely utóbbiak Mikulás folytonos betegeskedései miatt csak növekedtek. Korén nehezen viselte el az osztrákokat kiszolgáló, a hatalmasságokkal nyíltan barátkozó, iskolai dolgait inkább akadályozó, mintsem segítő, sőt szeretett latin iskolájának a felszámolására törekvő, tekintélyét folyamatosan lejárató Mikulás viselkedését. Miután helyben nem tudta célját Mikulás elérni, feljelentést tett a hatóságoknál a tanár ellen, mivel tiltott, magyarnyelvű tankönyveket használt az iskolában. Korent azonban nem olyan fából faragták, hogy megijedjen. „Pedagógiai nézeteit a hatalommal szemben is bátran kimondta, az esperességi látogatás alkalmával állást foglalt a kormány által eltiltott Ballagi-féle tankönyv mellett, amiért a helytartóságtól dorgatóriumot is kapott."

188 230