Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

csak azt állították, hogy nagy számmal Pest felé nyomul az ellenség és egy pár hétig tanátsosabbnak javaslatták gyermekeimet hon tartani, mintsem Aszódon. Kár volt a holmikat is haza fuvaroztatni engedni, ha Uraságtok valamit bizonyosat tudnák a dolgok felül. Egyéb eránt jobb félni, mint vakmerőnek lenni. Nálunk azon hírek szárnyaltak, hogy még a gyermekeket is osztrák földre elhurcolja az ellenség, ily gyalázatos hadat nem ismerünk talán még Krisztus Urunk születése óta. No, de sebaj, megfordult hát a Koczka, íme visszaadjuk a megfutamodott újoncokat, tessék úgy velők bánni, mint eddig, sőt ahol kell szigorúbban, mert a Samum már az egyszer egyet is elfelejtette, nagy hunczut, bot kell arra és Lajosra dorong, csak egészségén ne ártson, amint eddig is tetszett vele munkálkodni semmi kímélet, úgy mint sajátját büntesse, szigorúan tartsa kérem Professzor Urat."

183 Korén az 1848/49. esztendőben az átmeneti osztrák megszállás, majd a tavaszi hadjárat hadvonulásai és éppen e térségben lezajlott nagy csaták ellenére sem zárta be az iskolát. Ő tanított, a diákok pedig tanultak, a megszokott módon. Persze az események nyom nélkül nem múltak el. Erre utal a tanév végi vizsgának a kezdetén elhangzott Beköszöntő, amit Weisz Frigyes aszódi diák mondott el az egybegyűlt előkelőségek és szülők előtt: „Nagyon Tisztelt Pártfogóink! A haladás mind anyagi úgy szellemi országban is harcot szül és harcot kíván. Arra lehet gondolni is, hogy az ellentett erők közül valamelyik a másiknak önkényt s mintegy megelőzőleg tért engedne, hogy midőn az elavult eszmék és kedvelt szokások helyébe újak, a kornak ítélete szerint jobbak lépnek, midőn a tudatlanság gyászos homálya a tudománynak jótékony fénye által szétoszlattatik vagy az egyéneket boldogító jogok és kiváltságok mindnyájunkra kiterjesztetnek, az ellenséges erők közt dacoló feszültség és majd erősebb, majd gyengébb küzdés támadjon. Nincs szükségem állításomat bizonyító eseményeket messze keresni. A világ erősebben, mint valaha haladásnak indult s ez üdvös léptének nagyszerű következménye a harc, mely mint sok más körületünk fekvő állományokat, úgy főképen édes hazánkat gyötri. Haladás végett voltunk mi is, kik ezen padokat elfoglaltunk tíz hónap előtt ide küldve, s mondhatjuk tapasztalásunkból mindegyikünknek, aki küldetésének megfelelni akart, kellett a tíz hónapot folytonos harcok közt leélnie. Nem ugyan harcban a vérontó fegyverekkel a földi jogok keresésében, hanem a nem kisebb éberséget kívánó harcban a szellemi javakért. Az országos vitézek csillogó fegyverekkel bevesznek várakat s hősies bátorsággal hódítják az ellen vidékeit; nekünk éber ésszel kellett új tájakat elfoglalni a szellemi országban, kellett a tudomány útján, a tudomány diadalához törekvésünkben csaknem minden percben új ellent legyőzni munkássággal. Azokat a harc napjaiban kell biztattatni, hogy lángoltassék fel keblökben a győzelem kívánata és legyőzettessék a haláltóli természetes rémület, nekünk kellett serkentetnünk, buzdíttatnunk, lelkesíttetnünk feszült munkára, éber gondolkozásra, közfigyelemre és a tudományok utáni vágyra. Kellett ez a lefolyt tíz hónap alatt annyival inkább, hogy az országos harcnak sűrű fergetegei vidékünkben is átvonulván, nem ritkán figyelmünket magokra vonták, elménket elfoglalták. Vívnunk, küzdenünk, harcolnunk kellett, ha haladni akartunk. S hogyan tettük ezt? Ki volt szerény, ki volt gyáva legény? annak a mai és a holnapi kettős eldöntő harcban, megválasztó ütközetben kell nyilvánulnia. S éppen ezen harcunk eredményének látása okául méltóztattatok ti is Nagyra tisztelt pártfogóink jelenleg e szent terembe jönni..."

184 Más helyen jeleztük, hogy a különféle ünnepi beszédeket, amelyeket a diákok mondtak el, Korén segítségével készítették. Tehát a fenti beköszöntőben is megtalálhatjuk Korén gondolatait. Ezek nem egy republikánus forradalmár eszméi, hanem a reformkor haladó nagyjainak a tanítását magáénak valló, a haladás fontosságát hirdető értelmiségi véleménye, aki e célokat a tanulásban, a tudás megszerzésében kívánja elérni. Bátor ember, aki az iskola szükségességét a nehéz időkben is fontosnak találja, minden nehézség ellenére számára szeptember eleje a tanév megkezdésének az ideje: „Tisztelendő Úr! Már régen kellett volna írnom, mikor elkezdem az oskolai oktatást, de e zavaros időben mindeddig magam sem tudtam, mikor történhetik ez. Akadályunkra leginkább lehetnének az átvonuló vagy itt állomásozó hadi seregek. Mert az oroszok, mikor első ízben itt voltak, csakugyan sok bajt és kárt okoztak. 229