Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

csületes fiúhoz illetlen pajkosság az utczán. Aki ezekben az oktató tudta nélkül vesz részt börtönnel, sőt keményebben is büntettetik..." Hát bizony - mai fogalmaink szerint - nem lehetett könnyű az akkori diákélet. Azért a legnagyobb esemény a táncmulatsággal egybekötött majális volt, amelyet már Korén idejében is rendszeresen megtartottak. A majálisok eredetéről nincsenek ismereteink, ám nagyon valószínű, hogy ezt az ünnepséget a kisiskolával közösen rendezték, hiszen táncpartnerek, lányok csak ott voltak. A helyszín is a város területén lehetett, akkor még nem épült be annyira a domboldal és a Fő utca környéke. A különböző visszaemlékezések az iskolán kívüli eseményekből csak a Petőfivel kapcsolatosakat említik (Petőfi megzabolázza a vad bikát; Petőfi és társai, mint betyárok megállítják az egyházi kurátor kocsiját; Körtelopás a szomszédban; Petőfi és a báró csősze stb.), pedig hát számtalan hasonló, vidám esemény történhetett más években is. A komoly és eredményes tanulás mellett egészen bizonyosan Aszód jó levegője, a város zsongó élete, a környék természeti szépsége, az itt eltöltött vidám délutánok, baráti együttlétek is vonzhatták a diákokat. Aszódi éveikre örömmel emlékeztek vissza, hiszen kamaszkorukat, ifjúságuk kezdetét töltötték itt. Erről így írt Petőfi, az aszódi diák: Nem voltam többé gyermek, s nem valék Még ifjú. Ez az élet legszebb éve, Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről Az éj káipitja félig van levéve. Sötétség volt még egyfelől szívemben, De másfelől már pirosan kelének, Mint a közelgő nap szemeiből Kilőtt sugárok, a vágyak s remények. (Tündérálom) Befejezésül egy, az iskola történetéhez is kapcsolódó eseményről, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi és iskolai vonatkozásáról kell még megemlékezni. Hazánk történetében kiemelkedő és meghatározó jelentőségű másfél esztendő a politikai (és hadi) eseményektől távol álló latin iskolában is éreztette hatását. Mindenekelőtt a katonaság vonulása okozta félelmek veszélyeztették az iskola életét, ám ennél sokkal fontosabb az új eszmékben, az ország szabadságának kivívásában való országos reménykedés, majd annak tragikus kudarca. Miképpen csapódtak mindezek le egy kisvárosi iskola életében? Ezt nézzük meg a fennmaradt dokumentumok tükrében. „Tisztelt Oktató Úr Mai nap Ácsán látogatásban lévén hiteles kútfőből értesültem azon körülményről, miszerint a császári katonaság elfoglalván legközelebbi napokban Buda Pestet, egyúttal Aszódot is megszállotta. Mire nézve oda terjed szíves kérésem, méltóztassék engem tudósítani, mit tévők legyünk gyermekeinkkel? Szükségesnek tartja-e é miatt oktató úr iskolai növendékségének eloszoltatását, vagy pedig a mezővárost s így nevendékeit is elegendő biztonságban lenni vélvén a rendes tanítást ezután is folytatni fogja? Megvallom, hogy az utóbbit magam is inkább szeretném, miután felette restelleném, ha fiaim rendes tanulási pályájukat félbe szakítani kéntelenítettnének. Azonban ha életük veszélyeztetnék s tanulásuk is elegendő biztonsággal ezentúl Aszódon nem folytathatnék, azon esetben elvárom tisztelt Oktató úr barátságától, hogy engem a teendőkről legjobb belátáshoz képest őszintén utasítani fog..." 182 Ugyanerről a témáról szól az alábbi levél is: „Érdem tellyes drága Professor Úr! Szeretett barátom s polgár-társ Uram! Hála az Úr Istennek, ki ügyünket Hartzosainkat nagy fontosságú munkálkodásaiban ápolja és segíti, hogy a dolog mind másképen vagyon mint én arról értesültem, szerdán azaz jan. 3-án Versegen keresztül, Pestről megfutamodott Úri Emberek, sőt rokonaim által. Kik ugyan228