Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Az aszódi latin iskolában tipikusan ez a helyzet. Minden feltétel adott, hogy Aszódon középiskola működjön. Ezek: - a pesti esperességnek szüksége volt megfelelő értelmiségi (pap, tanító, kántor) utánpótlásra, illetve olyan tanintézetre, amelyik ezt biztosította; - Pest megye evangélikus egyházainak egyik világi vezetője Podmaniczky I. János, aki nemcsak akarta, hanem jelentős anyagi áldozatvállalással létre is hozta ezt az iskolát; - az aszódi evangélikus iskolában 1728-tól olyan ludi magisterek tanítanak, akik nemcsak a közösség anyanyelvi oktatásában járatosak, hanem a latinban és a tudományokban is, jelentős többségükben lelkész képesítésűek, néhányan még külországi egyetemeket is látogattak; - Aszód dinamikusan fejlődő település, országos útvonal tengelyében, 176l-től mezőváros, ahol a lakosság is igényli a magasabb tudományokat oktató iskolát, ahol a más vidékről érkező diákok a jobbágyoknál jobb életkörülmények között élő iparos és kereskedő családoknál megfelelő szállást bérelhettek. Amikor tehát Mária Terézia korában, 1766-ban összeírták a magyarországi középiskolákat, Aszód a kisgimnáziumok kategóriájában szerepelt. Petry Gyula iskolatörténetében még az 1786-os évet szerepelteti az iskola létezésének első éveként.

136 Dr. Oravecz Ödön az első, aki a köztudatban elterjeszti az 1766-os esztendőt: „A legrégibb hiteles nyomra Dr. Fináczy Ernő talált rá egy helytartótanácsi jelentésben, ahol már 1766-ban mint „schola Latina usque syntaxim inclusive" szerepel."

137 A jelzett országos összeírás 35 evangélikus közép- és felsőbb iskolát tüntet fel, ezek közül 9 csak a latin alaktan befejezéséig tanított, 13-ban a latin syntaxist is teljesen elvégezték. Ez utóbbi kategóriába tartozott Aszód. Talán nem érdektelen annak kiemelése, hogy ebből a bizonyos jelentésből kitűnik: a mai Magyarország területén 1766-ban mindössze három evangélikus közép- és felsőfokú tanintézet létezett: Sopron (főiskola és teljes gimnázium), Aszód és Nemeskér (latin iskola), ez utóbbi rövid ideig működött. Az evangélikus fő- és középiskolák sorában Sopron után tehát Aszódon találjuk hazánk legrégibb, ma is működő középiskoláját. Mindenképpen kiemelendő: 1766-ban már létező középiskola működött Aszódon, tehát nem ez a megalakulás éve. Amikor tehát 1966-ban a jogutód Petőfi Gimnáziumban megünnepelték az iskola bicentenáriumát, akkor csak az első hivatalos említést ünnepelték, de nem a tényleges megalakulást, a kezdetet. Az aszódi latin iskola működéséről további adatokat csak az iskolaépítés és a tanárok működésének felkutatása során találtunk, ezeket a megfelelő helyen közzétettük. Időrendben a következő fontos dokumentum, amely az iskolánkról tudósít, 1778-ból való.

138 Ez egy jelentés, amelyet Vörös Antal, a budai egyetem jogi karának a vezetője nyújtott be a Helytartótanácsnak. Vörös, Bessenyei Mihállyal meglátogatta azokat az iskolákat, ahol Luther és Kálvin tanait vallják. így jutottak el Aszódra is. Az említett jelentés név szerint közli a latin iskola diákjainak nevét, nemzetiségét, jogállását (nemes - nem nemes), származási helyét, életkorát, szállásadójának nevét, lakásának helyét a városban, a diákok szorgalmát, s tanulmányi előrehaladását. Elemezzük egy kicsit részletesebben ezt a jelentést: A 30 fiúból 24 szlovák, 6 magyar, a szlovákok közül 8 nemes, a 6 magyar mind nemes, összegezve tehát: 14 nemes (47%) és 16 nem nemes (53%). Életkoruk szerint: három fiú 10, tizenhat 11, négy 12, hat 13 és egy 14 éves. A mellékelt térkép tanúbizonysága szerint több mint a fele aszódi vagy környékbeli faluból való. Mindazonáltal az adatokból kitűnik, hogy valóban a Pest megyei esperesség latin iskolája az aszódi, mert a tanulók szinte kivétel nélkül e megyebeliek. A nem aszódi lakhelyű diákok helybéli rokonaiknál, ismerőseiknél vagy- szállásadóknál laknak. Ez utóbbiak esetében két helyen feltüntették, hogy mennyit fizettek ezért a szülők. Az egyik helyen 25, a másikon 30 forintot. Ez jelentős summa abban az időben. Egy 1780-as adat szerint a Jászságban 14 Ft-ért 2 q húst vagy egy jó lovat lehetett venni. Az aszódi római katolikus tanító évi 199