Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Az ácsai latin iskola 1798-ig működött, itt azonban csak a latin alaktanig folyt az oktatás. A község a vármegye peremterületén helyezkedett el, ahol a jobbágynépesség lakásviszonyai kevésbé nyújtottak jó elhelyezési körülményeket a diákoknak. Ez vezetett az iskola sorvadásához. Aszód helyzete sokkal kedvezőbb volt. A várost bemutató fejezetünkben részletesen írtunk azokról a gazdasági, társadalmi és vallási összefüggésekről, amelyek jellemezték a Galga bal partján elhelyezkedő települést. Azt is bemutattuk, hogy Podmaniczky I. Jánostól kezdve a magyarországi evangélikusok történetében két évszázadon át meghatározó szerepet játszó család lakhelye és birokközpontja Aszód volt. Ezek a körülmények határozták meg nemcsak az iskola létrehozását, hanem annak fenntartását, további működését is. Már jeleztük, hogy Jakus Lajos szerint - amivel egyébként egyetértünk - a Pest megyei evangélikus esperesség megalakulása (1727) utáni időkben kezdhették meg a működésüket a Galga menti latin iskolák (Ácsa, Aszód). Aszóddal kapcsolatban rendelkezünk egy további, igen fontos adattal, amely szorosan összefügg a kezdetekkel. Farkas András 1728-1731 között az aszódi evangélikus tanító. Életéről sokat tudunk. Nagyfalun (Nógrád vagy Árva vármegye) született 1693-ban. Rozsnyón, majd Eperjesen tanult, ahol Rezik János is tanította. Hivatali állomásai: Rozsnyó, Nyitraszerdahely, Korpona (1715 körül az itteni gimnázium rektora). Ezt követően Necpálon és Kis-Zellőn tanított. Mindkét helyen nyelvtani iskola volt, Kis-Zellőn retorikáig tanítottak. Az 1720-as évek első felében Alsósztregován, a Madách-család magániskolájában nemes ifjakat oktatott. Ezt követte az aszódi három év. Az itteni működéséről szinte semmit sem tudunk, csak távozása körülményeit. Farkas András ugyanis szabad akaratából távozott, ám felmondásában kifejtette: azért döntött így, mert Podmaniczky I. János az iskola ügyeibe ismételten beavatkozott. A képlet tehát világos. A művelt, a birtokait dinamikusan megszervező, udvarházat, híveinek és családjának templomot, paplakot, iskolát építő, a gazdasági számításait magyarul, szlovákul, latinul akkurátusan vezető patrónus az iskola ügyeit is saját elképzelése szerint kívánta vezetni, nemcsak az elemi ismeretek, hanem a latin nyelv oktatását is megkövetelte a tanítótól. Meggyőződésünk szerint éppen ezért szerződtette a képzett, a hosszú évek iskolai gyakorlatával rendelkező Farkas Andrást, akit alkalmasnak talált a latin iskola megszervezésére, beindítására. Igen ám, csakhogy a gyakorlott pedagógus Farkas Andrásnak túlságosan is terhes lehetett az uraság gyámkodása, és ezért inkább visszament Kis-Zellőre, ahol a syntaxison túl poétikát és retorikát is tanított. A pedagógiai nézetkülönbségek mellett lehetett ennek az elvárásnak ideológiai oka is. Ugyanis Podmaniczky I. János ekkor már a pietista irányzat képviselője egyházában, míg a Rezik-növendék Farkas - feltehetően - még az ortodoxia hatása alatt állott. Az eddig felsorolt adatok egybeesése alapján az aszódi evangélikus nyelvtani iskola kezdeteit Farkas András rektorságának idejére, 1728-ban állapíthatjuk meg. Egy nagyon fontos körülményre még figyelnünk kell. A XVIII. század elején protestáns iskola létesítése igen nagy nehézségbe ütközött. A meglévők azonban nem tudták kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket elsősorban a protestáns egyházak értelmiségi utánpótlása igényelt. Ugyanakkor egyfajta gazdasági-társadalmi szükségszerűség is megkövetelte a műveltebb emberfők számának gyarapodását, mert csak a nagyobb műveltséggel, iskolázottsággal lehetett kiemelkedni a gazdasági-társadalmi elszigetelődésből. E folyamatból a protestánsok sem akartak kimaradni. Sőt! Az iskoláik számának szaporításával kívánták e célokat elérni. A Habsburg-uralommal összefonódott római katolikus egyház rekatolizációs politikája ugyanakkor csírájában igyekezett a protestánsok ilyen jellegű előretörését elfojtani, megakadályozni. Ezért aztán a meginduló (megindult) protestáns középiskolákat a fenntartók titokban tartották, hivatalos jelentésekben, összeírásokban, statisztikákban nem szerepeltették, ezért a kezdetekről (nemcsak Aszód, de más iskolák esetében is) alig rendelkezünk hiteles dokumentumokkal. Sok esetben az elemi iskolával együtt, egy fedél alatt, sőt egy tanító vezetése alatt működtették, így nem lehetett bezárni, megszüntetni. 198