Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
di evangélikus egyház ennél kevesebbet nyújtott annak, aki bérlakásba kényszerült. Ekkor még az állásokat 600 Ft + természetbeni lakás + 2 öl tűzifa évi járandósággal hirdették meg. Mindez persze igen alacsony, a törvényben meghatározott minimumösszeg volt. Ezért aztán amikor 1890-ben ismételten államsegély megadásáért folyamodtak, az igazgató részére 1050 Ft, a rendes tanároknak 950 Ft évi fizetést kértek. Figyelemre méltó, hogy a lakáspénzt továbbra is 150 Ft-ban határozták meg, amely a tanári összfizetésnek (4x950 + 1x1050=4850 Ft) csak a 16%-a. Ez a különbözőség később tovább nőtt. Pl. Szabó Lajost 1898-ban 1200 Ft évi bérrel és 150 Ft (már csak 13%!) lakáspénzzel alkalmazták. Amikor aztán az államsegély elnyerése után a rendes tanárokat rangfokozatba sorolták és az államilag megszabott fizetést biztosították részükre, a lakáspénz is megváltozott. Az összeg nagyságát mindig a pénzügyi körülményekhez igyekeztek alkalmazni. Pl. Dr. Osváthot 1200 Ft fizetéssel és 200 Ft lakáspénzzel alkalmazták; az igazgató 1909-ben a 200 Ft lakáspénzen kívül 50 Ft lakbérpótlékot kért. 133 A LATIN ISKOLA TÖRTÉNETE (1728-18Ó3) AZ ELSŐ ÉVSZÁZAD TÖRTÉNÉSEI Az aszódi latin iskola alapításáról nem maradt fenn hivatalos dokumentum, így pontos idejét nem ismerjük. Az iskolatörténeti kutatásban is sok újat felmutató helytörténész, Jakus Lajos elképzelése a legvalószínűbb. Ő a Galga menti evangélikus latin iskolák (Ácsa, Aszód) megindulását összefüggésbe hozta a Pest megyei evangélikus esperesség létrehozásával. 134 Köztudott, hogy Pest megye nagyobb evangélikus gyülekezetei, így az ácsai és az aszódi is, 1727-ig a nógrádi esperességhez tartoztak. A nógrádi gyülekezetek ekkor már Kis-Zellőn működtették nyelvtani iskolájukat, ahol mindenekelőtt latin nyelvet oktattak azok számára, akik tanítónak, a klasszikus nyelv tudását megkövetelő más pályára vagy felsőbb iskolába szándékoztak menni. Amikor tehát a Pest megyei gyülekezetek létrehozták önálló szervezetüket, attól kezdve saját nyelvtani (latin) iskolájuk kiépítéséről is gondoskodniuk kellett. A protestáns egyházak életében mindig is - a XVIII. században pedig különösen - vezető szerepet játszottak a világiak. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, a Habsburgrekatolizáció idején a protestáns főurak, különösen pedig a birtokos köznemesség néhány kiválóságának egyházmentő, áldozatos tevékenysége nélkül könnyen a végveszedelembe jutott volna mind a református, mind pedig az evangélikus egyház. Az evangélikus egyházon belül a világi vezetés szerepét betöltő köznemesi - a XVIII. század végétől főranghoz jutott - családok közül a Galga vidéken birtokló ácsai birtokközpontú Prónayakat és az aszódi Podmaniczkyakat kell kiemelni. Ácsa egyik része 1731-től, 1744-től pedig az egész falu Prónay I. Gáboré; Aszód pedig, mint láttuk, 1715-től házasság révén Podmaniczky I. János birtoka. Mind a két birtokos mélyen vallásos, evangélikus hitükhöz hűségesen ragaszkodók, s ezért nemcsak a Pest megyei, hanem az országos protestáns ellenzék vezetői, akik még a Habsburg uralkodóknál is szilárdan kiálltak jogaikért, vallásuk szabad gyakorlásáért. Ellenállásukat fokozta a Carolina Resolutio, amely nemcsak a lelkiismereti szabadságot korlátozta, hanem a földesúr jogait is jobbágyai vallási hovatartozását illetően. 135 Nem véletlen tehát, hogy éppen ők azok, akik saját vagyonukból nagy összegeket áldoztak az elemi iskolákon túl a latin iskola céljaira is. Mind az ácsai, mind pedig az aszódi latin iskola kezdetei e két kiváló nemes úrral kapcsolhatók össze, eredetük pedig az 1727-es, vagyis a Pest megyei esperesség megalakulását közvetlenül követő évekbe nyúlik vissza. 197
