Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
útrakelt. Aszódon kaptak „menedéket". A gimnázium tanári kara befogadta soraiba a Felvidékről menekült tanártársakat. A tanulók közé pedig besorolták az északról otthonra talált diáktársakat, így ugrásszerűen nőtt a tanári testület létszáma, de a diákságé is. A Bányai Egyházkerület is kisebb lett. A nemzetiségi jellege azonban változatlanul fennmaradt. Gimnáziuma Selmecen maradt. Ezért 1926-ban az aszódi gyülekezet szerződést kötött az egyházkerülettel, hogy az aszódi főgimnázium legyen a kerületi gimnázium. A gimnázium épülete egyre kisebbnek bizonyult az új igények kielégítésére, ezért 1931-ben felszentelték az új épületet Raffay Sándor püspök szolgálatával. Ez a korszerű épület 1948-ig volt egyházi gimnázium. Éppen akkor mondta ki a kéttagú államosítási bizottság a döntését, hogy államinak tekintik az iskolát, minden ingó és ingatlantulajdonát, amikor a háború okozta sebeket kijavították, a felszereléseket pótolták. 1952-ben — túl az iskolák államosításán, az egyházi földek elvesztésén - az egyházmegye újabb változás küszöbére lépett. A zsinat akkori határozata a déli Evangélikus Egyházkerületbe sorolta mindhárom Pest megyei Egyházmegyét. Ekkor levált az Alsó-Pest megyi Egyházmegye, ami Bács-Kiskuni Egyházmegye néven élt tovább. Lényegében a Felső- és Középső Egyházmegyéből tevődik össze a mai Pest megyei Evangélikus Egyházmegye, mely 31 anyagyülekezetből állt és 32 lelkész látta el a szolgálatot. Lényegében ez az egyházmegye a mai politikai Pest megye határain belül van. Ez a dolgozat ebben a megyében működött evangélikus elemi népiskolák történetével foglalkozik. EVANGÉLIKUS ISKOLÁK PEST MEGYÉBEN A TÖRÖK URALOM IDEJÉN Az ácsai, aszódi és csővári elemi iskola létéről vannak adataink a 17. századból. A bennük folyó munkáról azonban nagyon keveset tudunk. A hódoltsági területen való működésük határozta meg ezeknek az iskoláknak az életét. A lakosság gyakran volt kénytelen menekülni a felvonuló vagy a portyázó hadak elől. Ilyenkor az iskolában kényszerűen szünetelt az oktatás. A 17. század iskolájára jelentős hatással volt a reformáció századának iskolai rendszere. A tanulók 3 csoportban végezték tanulmányaikat. Az első csoportban folyt az az iskolai oktatás, amelyben a tanító a gyerekeket írni, olvasni tanította meg és megismertette velük a hittan alapelemeit. Ez a falusi elemi iskolában történt. A második csoportban a latin nyelvtant tanulták a tanítványok. A harmadik osztályban pedig a latin és a görög nyelv volt az oktatás tárgya, hogy mindkét nyelven olvashassák a diákok a remekírókat. Ezt egészítette ki a retorika (az ékesszólástan), a poétika (a költészettan) és az arithmetika (a számtan). A latin nyelvet társalgási szinten használták az iskolában. A Pest megyei iskolák az első csoportba tartoztak. Ezek falusi elemi iskolák voltak. Bennük az alapképzés" folyt: az írás, olvasás és a hittan tanítása. Erre az időszakra általában az is jellemző volt, hogy az iskolában gyorsan váltották egymást a tanítók. Ez rossz hatásúnak bizonyult az iskolai oktatásra. Minden tanító más metodikát használt a tanításban - természetesen a sajátját! -, s mire azt megismerhették vagy megszokhatták volna az iskolában tanulók, akkorra már új tanítóval kellett megismerkedniük. Másrészt nehézzé tette ez a gyakori váltás a tanítók munkáját is, hiszen mire egy-egy tanító kibontakozhatott volna iskolájában, már új helyen tanított. Egy régi szabály igyekezett ennek gátat vetni: senki sem volt felszentelhető lelkésznek az evangélikus egyházkerületekben, csak akkor, amikor az egyetemi bizonyítványait be tudta mutatni a „hitjelölt" és az egyetemen szerzett ismereteiről vizsgát tett a szuperintendense (püspöke) előtt. Ezt a régi szabályt kellett kiegészíteni a 17. században azzal, hogy senki sem 18
