Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
Tótgyörk (Galgagyörk) is népes falunak számított 1699-ben az ott lakó 45 család révén. 1701-ben 50-re gyarapodott ez a szám, mely 1703-ra 39-re esett vissza. Lakatlan volt 1711-ben, de 1715-re 29 család telepedett vissza a faluba. •Hévizgyörk az 1700-as évek elején népesült be. 1701-ben 48 családot írtak össze a faluban, 1703-ban csak 41 családot kerestek meg az összeírok. 171 l-re csupán 15 család maradt Hévizgyörkön, s lassan emelkedett ez a szám, 1715-re 22 családra. A lakosság számának ugyanilyen hullámzó tendenciáját fedezhettük fel Maglódon is, ahol 1699-ben 15 család lakott, 1701-ben már 53, ami 1703-ban 35-re apadt, sőt 1715-ben már csak 18 családot írtak össze. Csiktarcsán (Nagytarcsa) az összeírás 1699-ben 27 családot rögzített, 1701-ben 37, 1703-ban 36, 1715-ben pedig csak 17 családot számlált. Sidón (Vácegres) 1696-ban 8 telepes család lakott, s l699-ben már 20, 1701-ben 36, 1703-ban pedig 35 család élt. 1715-ben az összeírás 9 családot talált a faluban. Váckisujfalu első adata 1701-ből való, amikor az összeírás 14 jobbágycsaládot rögzített. A következő években csökkenő a lakosság száma, mert 1703-ban 13 család lakott a faluban, 1715ben pedig mindössze 6 család lakóhelye volt Váckisujfalu. Nemesi (curiális) község volt Ácsa, Aszód, Tótgyörk és Sidő. Amikor a curiális háztartásokat is összeírták, akkor 1715-ben Ácsán az összeírásra került 40 háztartásból 21 volt nemesi. Sidón 1703-ban 35 család között 9 volt nemesi. Aszódon 1715-ben éppen a nemesi falu jellege miatt hiúsult meg az összeírás. A lakosság család-szám alakulását befolyásolta az, hogy a török alóli felszabadulás után, az 1690-es években - különösen az évtized közepén! - megindult az ország északi és északnyugati része felől a jobbágy családok költözése déli irányba. Elsősorban Észak-Magyarország viszonylag zsúfolt, földhiánnyal küszködő, a majorsági terhek alatt roskadozó magyar és szlovák (tót) parasztsága indult útnak a ritkábban lakott új földfoglalásra. Ez a migráció az első időszakban spontánnak tekinthető. A rokoni kapcsolatok az új helyre költözéssel is megmaradtak, a régi lakhelyről ezért az új hazára találtak révén kerültek az újabb telepesek erre a vidékre. Az irányított migráció is ismert jelenség volt. így kerülhetett Aszódra a már itt élt, korábban idetelepedett szlovák lakosság közé - egyre több szlovák jobbágy és zsellér Osztroluczky János szervezésében Osztrolukáról és Necpál környékéről (Turóc megye). Az első nagy migrációs hullám 1711 táján bontakozott ki. Ekkor a felvidéki telepesek Pest megyét vették célba. Surányból, Szécsényből, Dejtárról, Balassagyarmatról, Nagy- és Kissallóról, Léváról és a zólyomi Farkasfalvárói indultak útra a földet keresők. Tehették ezt elsősorban azért, mert a hadi események következtében Pest megyében 51 falu állt üresen. Például 1707-ben még az alábbi falvak is üresnek számítottak: Aszód, Csiktarcsa, Maglód. Amikor pedig 1709-ben kikerült a megye területe a kuruc háború frontvonalából, a lakosság, mely korábban elmenekült, kezdett visszatelepülni, de jöttek az új telepesek is. így népesült be már 1714 táján Bénye, Csömör és Alberti. Pest megyébe 1700-ig 81 család települt be. Ez folytatódott 1700 és 1711 között is, amikor újabb 62 család telepedett le a megyében. Ugrásszerűen megnőtt azonban a telepesek száma 1711 és 1723 között, ekkor 285 család lelt új hazát ebben a megyében. Megállapíthatjuk, hogy 1723-ig 428 család lakóhelye volt ezen a vidéken hosszabb-rövidebb ideig. E felvidéki migrációnak volt azonban egy érdekes útiránya. A török kiűzése után a vándorlók először északnak vették az irányt. Hontban, Nyitrában és Zólyomban próbáltak először szerencsét. 1720-ig Nógrád megyéből 873 család költözött el. Ez azt jelezte, hogy a török uralom idején a hadsereg elől a lakosság e hódoltsági terület határmegyéjében keresett ideiglenes menedéket és ez Nógrád megye volt. A vándorlásnak ilyen irányvétele azonban további kutatást igényel. - A települések fejlődése szempontjából jelentősnek látszott az is, hogy a tulajdonos földesúr hol építette fel a kastélyát. Azt vehettük észre, hogy más volt annak a településnek a fejlődése, 13
