Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

ahol a földesúr helyben lakott, és más ott, ahol nem volt közvetlen közelben a tulajdonos. Ugyanis a földesúr maga is irányította a település arculatának kialakítását. Ez abban valósult meg elsősorban, hogy a földesúr a maga jelenlétével a jobbágytelkek kialakítását is befolyásolta. Ahol pedig nem volt helyben lakó földesúr, ott a települések maguk rendelkeztek a jobbágytelkekkel. Ez a magyarázata annak, hogy Bényén szolgák léptek elő jobbággyá és csak azután jutott föld a telepeseknek. A falvakban különbséget tettek az örökös jobbágy és a bevándorolt jobbágy között. Ugyanezt a megkülönböztetést tapasztaljuk a zsellérek között is, ahol szintén megvolt az örökös zsellér és a bevándorolt zsellér közti megkülönböztetés. Ácsán például azok voltak a zsellérek, akiknek gunyhőjuk volt ugyan, de semmi mással nem rendelkeztek. Kenyerüket a sarlójukkal szerezték meg. A zselléreket még azzal is megkülönböztették, hogy volt-e házuk? Albertiben 1728 táján az volt a hazátlan zsellér, akinek volt némi szántóföldje, de a mesterségéből élt. Ezek lehettek a zsellérek-iparosok a faluban, mielőtt megépítették a saját házukat (pl. zsellér-ács, faragó, építő). A harmadik nagy betelepedési hullám 1728-1744 között történt. Ekkor a jobbágy és a zsellér családok száma - az összeírások tanúsága szerint - megkétszereződött. A belső vándorlás 1734 táján nagyon megnehezedett, ezért ez a jelentős számgyarapodás külső bevándorlás eredménye volt. 1744-ben a puszta helyeket is benépesítették a honfoglalók. így például Farmos 1744-ig volt lakatlan puszta, ettől kezdve azonban lakottá vált a a beköltözött 15 család révén. Hány embert jelenthetett akkor ez a nagy mozgás? - ma már pontosan nem lehet megállapítani. A megközelítés módszerét lehet csupán alkalmazni. Ehhez segítségül használtuk fel a római katolikus egyház História Domus adatait, mely segítséget ad a családok száma és a lélekszám arányai megállapításához. így 1744-ben Menden 1 család átlaga 9,25 lélek volt, Hévizgyörkön 8, Csornádon 10,38 és Bagón 8,25. Általában a környékre is jellemzőnek tételezhetjük fel ezeket az arányszámokat. Ennek segítségével próbálkozhatunk a közelítő lélekszám kiszámításával. Ezeknek az arányszámoknak a felhasználásával lehet kialakítani az egyes falvak lélekszámára való következtetést és ezzel a vizsgált iskolákra is vonhatunk le néhány tanulságos adatot. Ácsa - 1720-ig 13 család érkezett Nógrád megyéből a faluba, mely a Bosnyák és Vay család birtoka volt. Ebből a 13 családból 11 Nagyiám községből jött Ácsára. A családok száma 1715-ben 40, 1728-ban 78, 1744-ben 101 és 1760-ban 103 volt. A család általában - az arányszám alapján - 8 tagból állt. Aszód- 1720-ig 20 család érkezett a már korábban itt lakó szlovák eredetű családokhoz. A telepítést Podmaniczky János irányította. Ezeknek a telepeseknek a többsége a mai Szlovákia területéről érkezett. A családok száma-. 1715-ben ismeretlen, mert az elöljárók megtagadták az összeírást. 1728-ban 56, 1744-ben 65, 1760-ban 123 család élt a faluban. Tudunk jelentősebb elvándorlásról is Rákoskeresztúrra, Szarvasra és Tiszaföldvárra. Bénye - 1714-ben települt a falu, amikor Fáy Mihály földesúr folyamatosan 1720-ig 14 jövevény, családot telepített le birtokán. A Bényén élő családok száma: 1715-ben 15, 1728-ban 62, 1744-ben 46, 1760-ban 76 volt. A szorzószám, amellyel a lakosok számát lehet közelítőleg meghatározni, 9 ebben az időben. Csornád— 1729-ben települt újjá a falu. 1730-ban 11 család érkezett Nógrád megyéből. így 1744-ben már 19, 1760-ban pedig 24 család lakta a falut. A lakosságmeghatározó szorzószám ezen a vidéken 10,38. Csömör- Az 1700-as évek elején dúló pestisjárvány kiirtotta a falut. 1723-ban a Wattay család telepítette újra. 1720-ig nógrádi jövevények próbáltak itt letelepedni. 26 család vert gyökeret. Ez a 26 család 12 Nógrád megyei községből jött. Valamennyien evangélikusok voltak és szlovákul beszéltek. A családok száma: 1755-ben 14, 1728-ban 41, 1744-ben 39 és 1760-ban 84 család élt Csömörön, akiknek a pontosabb számát úgy kapjuk meg, hogy a családok számát 8-cal szorozzuk meg. 14