Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A második világháború hatása már nemcsak erkölcsi jellegű rombolással járt, hanem a frontvonalba belekerült iskolák is súlyos épület- és berendezéskárt szenvedtek. A frontvonal továbbhúzódása és a helyzet némi konszolidációja után elsőként a népiskolában indult meg az élet. Az általános iskolává fejlesztés rendelete 1945 nyarán már előrevetítette az iskolák új státuszának árnyékát. Amikor a fakultatív hitoktatás hívei kezdtek hangoskodni, akkor egyre közelebb kerültek az események 1948 júniusához, amikor törvényileg deklarálta az országgyűlés az iskolák államosítását. A parlamenti határozattal szinte egyidőben létrejött 2-3 tagú államosítási bizottságok pedig szinte percek alatt államosították azt, amit az egyház féltve őrzött kincsként gondozott évszázadokon át. 33 BENÉPESÜLŐ RÉGI FALVAK - új KÖZSÉGEK PEST MEGYÉBEN A török 150 éves uralma szinte egész Pest megyét lakatlan területté változtatta. Csupán a megye déli vidékén maradtak folyamatosan lakott települések, melyek befogadták a kisebb falvakból oda menekült lakosságot is. A megye északi területe azonban a török hódoltság határvidékeként gyakran cserélt „gazdát". Az északi megyerész ezért vált lakatlanná. A helyzet nem lett könnyebb a kuruc háborúk idején sem. Az 1690-es években újra lakottá váló falvak ismét a hadak útjába estek. A gyakori hadisarc elől a lakosság a biztonságosabb mocsarakban és sűrű erdőségekben keresett menedéket. így váltak néptelenné, pusztává még a török kort átélt települések is. Az 1647 és 1695 közötti időből olyan adatok állnak a rendelkezésünkre, amelyek segítségével megállapíthattuk, hogy Ácsa, Aszód folyamatosan lakott lehetett ebben a korszakban. Csővárról és Galgagyörkről 1647-1661 között nem találtunk adatot, egyébként mindkét település lakott lehetett. Fót 1686-ban volt lakatlan. Csiktarcsa (Nagytarcsa), Hévizgyörk és Sidó (Vácegres) az 1647-1683 közötti időben volt lakott, utána elnéptelenedett. Ikladon 1647-ben és 1668-ban mutattak ki a listák adózót. Tápiószele 1647-ben és 1668-ban, Tápiószentmárton pedig 1647-ben, 1668-ban és 1683-ban volt lakott, sőt 1685-86 fordulóján eleven községként szerepel. Nem volt azonban lakott Csömör, Domony. Nem létezett mint falu Alberti, Irsa, Bénye, Pilis, Maglód, Mende, Péteri és Csornád. A Pest megyei jegyzőkönyvekben Alberti és Irsa 1703 elején tűntek fel azzal a megjegyzéssel, hogy mindkettő új telepítésű falu és mentességet kaptak az adófizetés alól. A lakosság számáról is találunk némi eligazítást az adóösszeírásokban. 34 Ezek alapján azt találtuk, hogy 1699-ben Ácsán 82 család élt. Ezzel a családszámmal ebben az időben az érdeklődési körünkbe került települések között a legnagyobb volt. De nem volt állandó a családok száma, hiszen 1701-ben 81 család, 1703-ban 90 család, 1715-ben pedig 38 család szerepelt az összeírásokban. A falu mellett megjegyzésként az állt, hogy nemesi település. Aszódon 1696-ban 30 család élt, ami l699-re 76-ra gyarapodott. 1701-ben tovább nőtt a családok száma. Ekkor 66 jobbágy és 68 zsellércsaládot írtak össze. 1703-ban 113 család lakott a faluban. Valószínű, a hadieseményekkel van összefüggésben az, hogy ez a szám 171 l-re 50-re esett vissza. Sajnos 1715-ből nem állt rendelkezésünkre számadat, mert az összeíráskor az elöljárók megtagadták az adatszolgáltatást azzal az indoklással, hogy Aszód nemesi település. Csővár 1699-ben 26 család faluja volt. Itt is összeírásonként változott a családok száma. 1701-ben 32, 1703-ban 29, 1711-ben 34, s 1715-ben 18 család lakott a községben. Domonyban pedig 1696-ban 8 jövevény család került összeírásra. 1699-ben 26 család lakott a faluban, 1701-ben pedig már 50 családot találtak az összeírok. 1703-ra itt is csökkent a lakosság, s csak 31 család élt itt. 1711-ben lakatlan volt Domony, ám 1715-re 15 család visszatelepült a faluba. 12
