Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

ban korábban kellett a harmadik osztályt kialakítani, ezért ideiglenesen a gimnázium egyik melléképületét alakították át tanteremmé. 1911 tavaszán az építőmesterek árajánlatait tanulmányozhatták a presbiterek. Elintézték közben a kölcsönt és elkészítették az egyházközség adózó tagjaira eső kivetést. Alig fejeződött be a tanév a május végi vizsgával, már megjelentek az építők, hogy a régi tanítőlakást lebontsák és hozzákezdjenek a harmadik tanterem és az ahhoz csatlakozó tanítőlak építéséhez. A tanítói lakás 3 szoba, konyha, kamra, előszoba és cselédszoba összetételű volt. Az alapterülete 140 m

2 volt. Ténylegesen Aszód legegészségesebb és legkorszerűbb épülete volt ez a tanítói lakás. Az építkezés 14 464 koronába került.

96 A hívek hozzájárulását ehhez az építkezéshez csaknem 10 évre elosztva tervezték. Ténylegesen még a 20-as évek elején is nyilvántartotta az egyházközség pénztára az adósokat. A hitelszövetkezetnek közben már kifizették a kölcsönt. Hasonló munka folyt Ikladon is. A néhány éve önállósult egyházközség új iskolát és tanítólakást épített 1910-ben. Az iskolában 2 tanterem és 2 tanítólakás kapott helyet. 1911-ben vették a tanítók is, a tanulók is birtokukba az új épületet. A megye több falujában folyt még iskolakorszerűsítés. Ahogyan azonban egyre telt az első világháború időszaka, úgy lett szegényebb a lakosság és a kezdeti kedv is hanyatlott. Lassabban, de azért készültek a korszerűsítések. Mire azt lehetett mondani, hogy a feltételeket teljesítették az egyházközségek, melyek az államsegélyhez kötődtek, a proletárdiktatúra egyik napról a másikra államosítottnak nyilvánította. Az első világháború hadi eseményei távol voltak Pest megyétől. így a világháború hatását közvetve érezték meg az iskolák. Természetesen a gyerekek tudtak a harcokról. Több tanító is katona lett és tanító nélkül maradt az iskola. Ez ott jelentett gondot, ahol lévitatanítő működött a leánygyülekezetben, mert a lelkész nem tudta a tanítót helyettesíteni távollétében. A megyében Ferencz József irsai tanító halt hősi halált 1914. szeptember 30-án. Az alberti egyházközségnek pedig mind a 4 tanítóját behívták egyszerre katonának. Hegedűs Pál vácegresi lévitatanító is katonáskodott. Az egyre növekvő szegénység volt a hadi események hátországi kísérője. Akiket pedig a családokból behívtak frontszolgálatra, azokat az itthon maradtak sokat emlegették. Amikor pedig tábori lap érkezett, vagy halottat sirattak el, ez nem maradt hatás nélkül a gyermekek lelki világára. Domonyban hadi sebesültek kórháza is működött. Tanúi voltak az iskolások is, amikor az egyházközségek harangjait be kellett szolgáltatni hadi célokra. Sokan emlegették emlékeik között, amikor a harangokat leszerelték a toronyból, „felravatalozták" azokat a templomban és „gyászmenetben" kisérték a vasútállomásra, ahol bevagonírozták. A megpróbáltatások csúcsát az 1918-1919-es forradalmak jelentették. A frontról hazatért tanítók közül többen nem a tanítás folytatását tartották fontosnak, hanem a politikai pálya lehetőségeit ragadták meg. Az egyházközség tagjai joggal várhatták volna el a frontról hazavárt tanítójuktól, hogy az iskolában folytatják az ott abbahagyott munkát. Miután azonban akadtak, akik nem ezt tették, hanem belemártották magukat a politikai mozgalmakba, szembekerültek az egyházközség presbitériumával és a szülőkkel, hiszen a tanítás szünetelt, míg a tanító népgyűlést tartott. Az egyházközség vezetőivel is szembeállást tanúsítottak a mozgalmi tanítók, hiszen elhanyagolták kántori munkájukat nemcsak vasárnap, de hétköznap is. A proletárdiktatúra idején ez tovább élesedett, hiszen a kommunista párt élesen szembeállt az egyházzal. Ezt megkövetelte természetesen a diktatúra a hozzá csatlakozó tanítóktól is. A gyakori gyűlések miatt pedig az iskolai munka éppen a legtermékenyebb időben szünetelt: a nyári vizsgákra kellett volna felkészülni. Visszatekintve természetesen azt is meg kell állapítanunk, hogy nem minden tanító mozgalmi élete lehet a negatív kritika tárgya. Voltak tanítók, akik kényszer alatt végezték mozgalmi munkájukat. Tudunk olyan tanítókról is, akik egy-egy falu nemcsak hadi és gazdasági, hanem szellemi irányítását is végzetek úgy, hogy közben egyházi tevékenységüket nem hanyagolták el. Ilyen volt Hegedűs Pál Vácegresen. 125