Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Természetesen ez a tevékenység is függött attól, ki végezte azt. Péteriben Horcsák tanító inkább nyugtalanságot és szembenállást szított. Míg az irsai tanító a falu népének nyugalmát munkálta és a békés átmenetet segítette elő. Tény az, hogy egyetlen evangélikus népiskolai tanító sem volt irigylésre méltó helyzetben a proletárdiktatúra idején. Egy-két kivételtől eltekintve azonban az evangélikus néptanítók jól vizsgáztak a legnehezebb időszakban is. Az 1918-19-es gyors politikai változásokat nyomon követhetjük az esküszövegek alapján is. Az esküt nemcsak a lelkésznek, segédlelkészeknek, hanem az egyházi tanítóknak is le kellett tenniök. Az őszirózsás forradalom idején a magyar köztársaságra esküdtek, majd a proletárdiktatúra idején a magyar népköztársasághoz való hűségről tettek fogadalmat az esküre kötelezettek. AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A FORRADALMAK HATÁSA AZ EVANGÉLIKUS NÉPISKOLÁKRA A világháborút - ha nem is volt Pest megye harctér -, az iskolák is megérezték. Hiányoztak az otthonokból a családfenntartók. Édesanyák fiaikat, asszonyok férjüket siratták. Az iskolák is várták vissza bevonult tanítójukat. Kühn Ernő, az ikladi tanító súlyos betegen került haza. Hamarosan meg is halt. Hegedűs Pál vácegresi tanító éveket töltött a harctéren. Horcsák Lajos péteri tanító is katonai szolgálatot teljesített. Éppen akkor volt a legnagyobb szükség a tanítókra, azok tapasztalatára és bölcsességére, amikor Magyarországon a legnagyobb zűrzavar alakult ki a háború végén. Sok faluban a lelkész és a tanító jelentette az értelmiséget. Sajnálatos azonban az a tény is, hogy egyházi szempontból a tanítók voltak a legsebezhetőbb pontok, ahol bajt lehetett okozni az egyházközségekben - kívülről irányítva azt. Ezt használták ki a kommunista agitátorok 1919-ben is. Jól példázza a fentieket a proletárdiktatúra módszere, ahogyan egyházpolitikája és iskolapolitikája végrehajtására felhasználta a tanítókat. Ugyanis talált a tanítók között olyan embereket, akik vagy önként, vagy félelemből eszközeivé váltak a mélyről feltörő erőknek! így fordult szembe saját egyházával és iskolájával az aszódi evangélikus gimnázium rajztanára, Akácsos András, aki járási közigazgatási biztos lett és akitől reszkettek a környék tanítói, s féltették állásukat az államosítottnak nyilvánított iskolában. Éppen Akácsos András értesítette az egyházi iskolák fenntartóit a maga fogalmazta rendelettel, hogy az iskola minden ingó és ingatlan vagyonát a Munkástanács köztulajdonnak tekinti és azzal kizárólag a Munkástanács rendelkezik. A további intézkedésig azonban az iskolák pénzügyeinek rendezése az egyházközség feladata marad és felszólította az egyházközségeket, hogy ezt tekintsék kötelességüknek! Csupán az iskolai oktatás került át a munkástanács kezébe. Az iskolákban a tanév végéig folyt a rendes tanítás, de az év végi vizsga elmaradt. Mozgalmas nyár következett ezután. Presbiteri ülések váltották egymást, közgyűlések sorát tartották az egyházközségekben, hiszen igazodni kellett a sok és gyors változáshoz. Talán jókor zajlott mindez iskolai szempontból, hiszen nyári szünet volt. Ezért az iskolai falak közé nem jutott el a nyári bizonytalanság és ellenségeskedés. A presbitériumoknak foglalkozniok kellett az iskoláikkal, de sajátságosan úgy tehették ezt, hogy iskolájuk már állami iskola volt ekkor. Várták a további intézkedéseket is, de ezek egyre bizonytalanabbak lettek, sőt el is maradtak. A tanácsköztársaság irányítóit ugyanis jobban lekötötte a fegyveres harc megszervezése, mint egyéb ügyek intézése. Ezért a presbitériumok észrevették, hogy ebben az élet-halál harcban, amit a tanácsköztársaság vöröshadserege vív 1919 júliusban és augusztusban, már nem lehetett további utasításokra számítani iskolai ügyekben. 126