Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Ez az 1907. évi törvény megelőzte a népiskolák ingyenességét előíró 1908-as rendelkezést. Ez még nagyobb gondot okozott azokban az egyházközségekben, ahol a tanító fizetésének tetemes részét tette a tanulók után beszedett tandíj, vagy beíratási díj. Ezt 1908-ban eltörölték és a tanítók fizetésének kiegészítését államsegélyből pótolhatták, ahol erre a feltételek adottak voltak. Az 1908-as évhez tartozik a VKM azon rendelete is, mely szerint a reformáció ünnepét, október 31-et úgy ünnepelhetik meg az állami, vagy községi iskolába járó evangélikus tanulók és az ott tanító evangélikus tanítók, hogy egész napos szünetet engedélyezett számukra a miniszter. A népiskolák vezetőire is rendelkezés született ebben az esztendőben. Azoknak az elemi iskolai igazgatóknak, tanítóknak, akiket megválasztottak az elemi népiskola igazgatójává, a megbízatásuk élethossziglan szólt. Ebből a munkakörből csak fegyelmi úton lehetett őket elmozdítani. Amennyiben igazgatói pótlékot is megállapítottak fizetésükre, azt beszámították a nyugdíjjogosultságukba. Ebben az időben Pest vármegye területén levő evangélikus népiskolákhoz miniszteri szakértői iskolalátogatóul Szentgyörgyi Lajos állami iskolai igazgatót küldte ki a kultuszminiszter az 1876. évi 28. törvénycikk 3.§-a alapján. Visszatérve az államsegéllyel kapcsolatos lépésekhez, azt láthatjuk, hogy ezzel a felekezeti tanítók némileg állami alkalmazottak is lettek. Az előírás alapján ugyanis azoknak a tanítóknak, akik államsegélyben vagy korpótlékban részesültek, esküt kellett tenniök. A rendelet szerint az államsegélyről szóló első nyugtát a tanfelügyelő csak abban az esetben láttamozhatta, ha a tanító az eskü letételét okmánnyal igazolni tudta. A tanítók az államsegéllyel határozottan biztosabb anyagi körülmények közé jutottak. Ugyanakkor az államsegéllyel az állam kifejezésre juttatta azt a régi igazságot, hogy a felekezeti népiskolák társadalmilag fontos feladatot látnak el. Ennek ellensúlyozására és annak kifejezésre juttatására, hogy a felekezeti tanítók felekezeti népiskolák alkalmazottai, a püspöktől arra kaptak felhívást az evangélikus tanítók, hogy az államsegéllyel „szemben a kötelességek buzgó teljesítésével, a gondjaikra bízott gyermekek valláserkölcsös nevelésével és a tanító hazafias és nemes feladatának odaadó betöltésével róják le tartozásukat a nemzet iránt".

90 A tanítók fizetését ez az államsegély-forma három évre szólóan rendezte. Természetesen az evangélikus egyházközségek vezetői és iskolaszékei éltek a lehetőséggel. Első teendőként hozzáláttak az iskolák alapos rendbehozatalához, az eszközök pótlásához, nehogy a tanfelügyelő hiányt találjon abban, amikor látogatást tesz az iskolában. Összegyűjtötték azokat a dokumentumokat is, amelyek az államsegély megszerzéséhez előírások voltak. Tekintsünk bele az aszódi evangélikus népiskola összegyűjtött dokumentumaiba, melyek alapján képet alkothatunk az iskola 1907. évi állapotáról. Az egyházközség Siklósi Kálmán másodtanítónak szeretett volna államsegélyt szerezni. 1907-ben Aszódon három népiskola működött. Az evangélikus iskolában 2 tanító 2 tanteremben tanított 175 gyermeket. A római katolikus népiskolában is 2 tanítót találunk, akik 221 tanulót tanítottak 2 tanteremben. A harmadik népiskola az izraelitáké volt, ahol 75 tanulót tanított 2 tanító 2 tanteremben. Mind a három népiskolában magyar volt a tanítás nyelve. A három felekezeti népiskolában 2-2 tanulócsoportra volt osztva a gyermeksereg. Az osztályokra bontás így alakult: az evangélikus és a katolikus népiskolában egy csoport volt az I. és a II. osztály valamint a III. osztálytól a VI. osztályig. Az izraeliták népiskolájában a két tanulócsoport így alakult: az egyik volt az I. és a II. osztály, a másik pedig a III. és a IV. osztály. A katolikus iskolában mind a két csoport létszáma túllépte a száz főt, míg az evangélikus népiskolában csak a második csoport lépte túl a százas számot. Az izraeliták népiskolájában mai szemmel is elfogadható körülmények voltak. Ott az osztálylétszám 35 illetve 40 tanuló volt. A katolikus iskola 1907-ben államsegélyes volt már, az egyik tanítója kapott államsegélyt, a másik állami korpótlékban részesült. Az evangélikus népiskola egyik tanítója sem volt eddig ál118