Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

hogy beáll komédiásnak. Mind a tanárnak, mind pedig a lobbanékony apának a reagálása azonban érthető, hiszen a „jó öreg kocsmáros" két fiának aszódi taníttatása egy vagyonba került. Más, kevésbé ismert, ám akkor nagy port felverő történésekre is van adatunk. így például az aszódi iskola egykori tanárának, Juhász Ferenc alberti evangélikus lelkésznek az egyik Aszódon tanuló fia, Ferdinánd (egyébként kiváló tanuló), a Domonyban élő nagyanyjától majd 100 forintot ellopott, mely eseményről Korén azonnal tudósította lelkésztársát, aki válaszában így írt: „E folyó hónap elején írt, hozzám intézett becses levelének váratlan, szomorú tartalma igen nagy zavarodást hozott úgyannyira, hogy sokszor fiam szerencsétlen sorsán gondolkozva azt sem tudom hányadán vagyok. Az Élő Istenre kérem, azon rossz fiamat az udvarból se eressze ki, foglalkoztassa őtet úgyannyira, terhelje írással, hogy a rossz gondolatra ideje ne legyen..." 179 Az sem lehetett izgalommentes esemény, amelyet Korén egyik zaklatott leveléből ismerhetünk meg: „Károly, Tisztelendő úr fiacskája és Zámborsky oskolatársa Aszódról való eltűnése nekem és házigazdájoknak nem kis nyugtalanságot okozott. Tegnap délelőtt még az oskolában voltak és otthon ebédeltek, de délután ahelyett, hogy oskolába jönnének, a sáros útra és esőre nem ügyelvén, másfelé fordultak. Sem a gazdájok, sem én nem tudjuk hová lettek. Haza mentek gyalog vagy kocsin, vagy másfelé kirándultak, nem tudjuk, s ennél fogva szükségesnek találtuk... (értelmetlen szó) Sz. Márton Katára kiküldeni részint, hogy igen Tisztelt Szüleik szükséges rendeléseket tehessenek, részint, hogy mi is hollétökről bizonyosabbakra lehessünk."

180 Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, hogy a szülők leveleikben a legszigorúbb fellépésre kérték ilyen esetekben az iskola tanárát „.. .oly szigorúan büntessen, amint kora a fiúnak megengedi, hogy a büntetésnek nyoma őtet rossz tettére elevenen sokáig emlékeztesse."

181 Mivel tölthették tehát szabadidejüket az aszódi diákok? A szabadidő egyik legfontosabb eseménye az istentiszteleteken és más egyházi rendezvényen való, kötelezőnek mondható részvétel. Vasárnap délután tartotta Korén a könyvtári órákat, amelyek során nem egyszerű kölcsönzés történt csupán, hanem az olvasmányok egyfajta visszakérdezése is. Olvasni minden diáknak kellett, mert ez egészítette ki a tanultakat, ám ezt szívesen is tették, hiszen érdekes útleírásokat,, életrajzokat és más olvasási élményeket rejtett a nyomtatott betű. Sok diáknak volt „külön órája", amit Korén elsősorban a szabad délutánokon tartott. Többen a francia nyelv elemeivel Aszódon ismerkedtek meg (Petőfi is!), még többen vettek zongoraleckéket. Sőt! Egy 1849-ben keltezett levélből kitűnik, hogy társastánc-tanfolyamot is szervezett Koren, bár e világi hívságoknak nem volt nagy barátja, mindazonáltal mint kiváló pedagógus felismerte ennek szükségességét is. A külön zongora és francia nyelvoktatást 23 évig végezte, a tánctanfolyamok kezdetéről és végéről nincsen ismeretünk. Időtöltésnek és egyfajta szórakozásnak is felfogható, amikor a diákokat a háziak bekapcsolták a különféle munkákba, amelyek egyben a társas kapcsolatokat, a közös szórakozást is szolgálták. A kukoricafosztások, a disznóvágások, a szüretek és más, kisebb megterheléssel járó tevékenységek sorolhatók ide. Korennek is volt egy szérűskertje a Manyikon, ahol kukoricafosztáskor, szüretkor az egész diáksereg ott vidámkodott szeretett professzoruk körül. A közeli Galga-völgy füzesei, a Berek fás-bokros sűrűje kisebb kirándulásokra csábított, romantikus kalandokat ígért a vidám kamaszoknak. Egy-egy vándorszínész-társulat vendégszereplése, a heti piacok, különösen pedig az országos vásárok sokadalma jeles ünnepet, megannyi kikapcsolódást jelenthetett az egyhangú tanulásban megfáradt fiúknak. Mindazonáltal a Rendtartás szigora és az érte járó büntetés Damoklész kardjaként állandóan ott lebegett a fejük felett. Mit is írt elő a szigorú törvény? ,,q) A színjátékok, komoediák, kocsmák, táncmulatságok meglátogatására csak a Szülék személyes vagy levélben kijelentett kívánságára adatik engedelem. Szinte úgy tilalmas az ugrálás, botokkal s vesszőkkel járás, Miklós estvei bohóságok, koczkajáték, csúszkálás, szánkózás, fürdés, hajigálás, kút körüli álldogálás, a vödör leeresztése s vízmerítés, lárma és szaladgálás s be227