Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Adatok Cegléd történeti demográfiájához a 18. században, különös tekintetel a katolikus beköltözésre
körében előfordulnak, majdnem egyforma gyakorisággal, ezzel is jelezvén azt, hogy a XVIII. század közepén nemcsak katolikusok, hanem még reformátusok is költöztek be a városba. 1773-ban és 1776-ban a reformátusok körében az alábbi helynevekből képzett családnevek voltak elterjedtek: Abonyi, Berényi, Dömsödi, Enyedi, Gyarmati, Halasi, Kazai, Kerepesi, Lédeci, Lugosi, Makai, Nádudvari, Negyedi, Ócsai, Osgyáni, L J ákozdi, Pataki, Perőcsényi, Szálkai, Szelei, Szegedi, Szoboszlai, Tószegi, Ujszászi, Ungvári, Váradi, Várkonyi. A gyakori családnevek viselőit pedig a következő ragadványnevekkel különböztették meg: Bíró: dányi Dobos.- monori, szadai Farkas.- kállai Kis: abonyi, szentmártoni Konc- vezsenyi Kovács: dányi, földvári, gombai, péceli Mészáros: gödöllei, gombai, gyömrei Molnár: szelei, szentesi, tyukodi, vezsenyi Nagy: gombai Pap: miskolci Szabó: abonyi, alattyáni, békési, böszörményi, halászi, pándi, tállyai, vezsenyi Szűcs: dányi Tót: abonyi, átányi, emődi, gombai, rádai, tarjáni, veresegyházi. A katolikus vallású lakosok családnevei a következő településekre utaltak: Détári, Ecseri, Fényszarnsi, Födémesi, Győri, Gyulai, Kalocsai, Kartali, Ladányi, Mácsai, Némedi, Palásti, Recski, Romhányi, Szemerédi, Szentpéteri, Túri, Ungvári. Ragadványnévként pedig a következők szerepeltek: Farkas: kállai Halmi: szakolcai Horvát: úri, üllei Juhász: hévízi, zsámboki Kis: kávai Kovács: kókai, szentmártoni, törteli, úri Lengyel: kátai Mészáros: szemerédi, üllei, zsámboki Nagy: almási, kecskeméti, kókai, tercsi, vérségi Pintér: szecsei Szabó: détári, hatvani, zsámboki Szűcs: palotai, makiári Tót: kátai, kállai, szántai, szentmártoni, valkai Varga: szecsei, valkai. Az összeírások névanyaga túlnyomórészt megerősíti Petróci más források alapján tett megállapításait. A felsorolt települések többsége az általa megnevezett területen található. A reformátusok nevei között azonban találunk néhányat, amely a dél-hevesi, dél-borsodi vidék felé mutat. Megtalálhatjuk ezen kívül a közvetlenül szomszédos református közösségekre utaló családneveket is. A fent említett években 82-83 református és 63-69 katolikus háztartásfőt írtak össze a felsorolt neveken, kétharmad részük telkes jobbágy, egyharmaduk zsellér és iparos volt. A beköltözésben bizonyára szerepet játszott az exogám házassági kapcsolatrendszer is, amely a legintenzívebben a környékbeli településeket kapcsolta össze. 21 Távoli vidékekről, az osztrák örökös tartományokból is érkeztek azonban betelepülők. Róluk Magyar Antal tesz említést dolgozatában. 22 Az 1773- évi urbárium és az ugyanebben az esztendőben készült katolikus lélekösszeírás elemzése során megfigyelte, hogy a lélekösszeírásban szá239
