Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Adatok Cegléd történeti demográfiájához a 18. században, különös tekintetel a katolikus beköltözésre

mos olyan háztartásfő található, akit az urbáriumban feljegyzettekkel nem lehetett azonosítani. Közöttük néhány szláv és német nevűt is összeírtak, akiket a lélekösszeírás jobbágynak nevez, de nevük a későbbi időben már nem fordul elő Cegléden. Véleménye szerint ezek a családok hamarosan továbbköltözhettek Ceglédről, nem gyökeresedtek meg itt. Ugyancsak az 1773-as katolikus lélekösszeírásban találhatunk számos személyt és családtöredéket, akiket a forrás „advena"-nak, jövevénynek nevez. Ok főleg szláv jellegű családneveket viseltek és az 1776-os lélekösszeírásban már nem találhatók, nagy valószínűséggel szintén elmentek a városból. A keresztelések anyakönyvi bejegyzéseinek alapján összeállított grafikonok (lásd 1-2. ábra) az 1745-1755 közötti időszakban a katolikus kereszteltek (a kereszteltek számát gyakorlatilag azonosnak vehetjük a születések számával) számának gyors növekedését mutatják, míg a református kereszteltek száma csökkenő tendenciájú. A születések számát ugyan sokféle tényező befolyásolja (ezek jelentkeznek az igen nagy éves ingadozásban) azonban a népesség beköltözés útján történő gyarapodása is megmutatkozik benne áttételesen. így megítélésem szerint a fent említett tendencia a katolikusok 1745-1755 közötti beköltözését is jelzi. (1755 után mindkét vallású népességben együtt mozog a születésszám.) 3. ELKÖLTÖZÉS A huzamosabban, vagy csak néhány esztendeig Cegléden lakók elköltözését még kevésbé tudjuk figyelemmel kísérni, mint a beköltözést. Csak a módszeres, az anyakönyvi bejegyzések és az összeírások összehasonlító vizsgálatán alapuló kutatás hozhatna pontosabb eredményt. (Erre azonban a halotti anyakönyvek hiányossága miatt nincs lehetőség.) így csak az összeírások szórványos „elköltözött" bejegyzései jelzik számunkra, hogy a lélekszám alakulásának vizsgálata során az elköltözéssel is számolni kell. Az 1744-46 körül készült összeírásban kilenc személy neve mellett találunk ilyen megjegyzést. Legtöbbjük Cegléden gyakori családnevet visel, egyedül Kisvárdai Péterről lehet csak biztosan állítani, hogy sem a személy, sem a család többé nem fordul elő a városban. 1749-re a korábbi (1744-46-os) összeírásban feljegyzett gazdák közül 109-et már nem lehetett azonosítani, ez mintegy 20%-a a korábbi összeírásban feljegyzetteknek. Többségük leszármazottjai, gyermekei bizonyára helyben maradtak, de így is van jónéhány olyan családnév, amelynek későbbi előfordulásáról nem tudunk. {Lombár, Havli, Béla, Medgyes, Kövesdi, Kisvárdai, Kunhegyest, Gombos, Gellyén, Markasz, Bozóky, Szikszai, Dabi) A (házzal nem rendelkező) zsellérként összeírtak körében a mobilitás még nagyobb lehetett. Ennek részleteit a személyek azonosításának nehézségei miatt nem lehet pontosítani. 1733 és 1744-46 között pedig a következő családnevek tűntek el az összeírásból: Sarudi, Ónodi, Joó, Mogyorósi, Mogyoródi, Hegyi, Buga, Röti, Gácsi, Veszprémi, Sülye, Murányi, Domokos, Csonka, Maszlag, Huszár, Leleszi, Ökrösi, Sződényi, Mindszenti. Megítélésem szerint tehát a XVIII. század első felében - a törzsökös, tehetős, református jobbágygazdák rétegét kivéve - a város népessége változott, cserélődött a felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. 4. A KATOLIKUS BEKÖLTÖZÉS A katolikus népesség beköltözésével kapcsolatban kialakított kutatói vélemények többé kevésbé eltérőek a kezdeteket tekintve, abban azonban egyetértenek, hogy szervezett és tömeges volt. Petróci szerint az első katolikus jövevényeket az 1734. évi összeírásban jegyezték fel, Nóvák már az 1720-as években feltételezi telepítésüket.

21 Petróci az 1773-as lélekszám adat alapján Cegléd 240