Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
A redempció alkalmával, 1745. november 28-án a lacházi gazdák felajánlást tettek arra, hogy ki mennyi föld megváltására vállalkozik, „önként a Redemptioba mennyit Ígértek". Összesen 114 redemptus gazdát írtak össze a Liber Fundi-ban, akik 8471 forint váltság összeget vállaltak magukra. Ez az összeg azonban nem fedezte a helységre kirótt redempcionális summát, a 10.400 forint összeget. Ezért döntött úgy a lacházi tanács, hogy a megváltásra kerülő Móricgát puszta fele részét árendába bocsájtja. A Liber Fundi-ban szükségesnek tartották erre vonatkozóan feljegyezni azt, hogy „Ezen Laistromban nem volt több a Gazdákra a' Redemptiobul reparálva f. 8821. idest nyolcz ezer nyolcz száz huszonegy. Szalk Szentmártoniak fél Móricz gattjaért adtak Laczházának Rhfnos 2000... és igy incassált Laczházi Helységbe fnos 10.821". 21 A szalkszentmártoniak később is bérelték a móricgáti fél pusztát. A redempcionális summa előteremtése nem ment egyszerűen. A feliratkozás alkalmával nem kellett kifizetni a teljes összeget, ki-ki tehetségéhez mérten adott pénzt, s később törlesztett. Ugyancsak 1745. november 28-án külön listára írták azokat, „A kik mingyárt a Lakossok közzül fizetnek". A teljes vételárat csupán Kovács Gergely tette le, 100 forintot, a többiek kétharmadot, felét fizették ki. Összesen 2487 ft 13 1/2 krajcár gyűlt össze. A redempció nagy terhet rótt a lakosságra, ezért maga a község hitel felvételére kényszerült: 1746-ban „Közönségesen a Falu vett fel Kecskemétiektül" 1038 rajnai forintot, összesen pedig 1898 ft 35 dénárt. A község ebből a pénzösszegből továbbított kölcsönt a rászoruló lakosoknak. Az említett Kovács Gergely 100 forintot vett fel, tehát a redempció teljes összegét hitelből fedezte. Örsi Tóth István 150 forintjából 100 ftot, Gábor Tamás a 200-ból 100-at szintén kölcsönből fizetett be. A hitelező község kamatot számított fel, amit készpénzben lehetett megadni, vagy munkát kellett végezni érte. A 100 forintos hitelre „egy napi szántás" és 6 forint jutott. Gudra János 40 forintra „Búza Kila 6.", Botos Péter 50 ft-ra „egy nap sz(ánto) kölest és egy Sák Kölest", Kovács István 25 ft-ra „Hat vékára való Vetés Őszi Búza", Sz. Korsós Gergely 25 ft-ra „Egy napi őszi vetés" munkával, Gózon János 25 ft-ra „Őtt marha teleltetés Rí 4 Dn 50", Takács András „egy ako bor" beadásával rótta le a kamatot. 22 A teljes redempcionális summát több éven át törlesztették a lacháziak. Az első részletet, 2540 ft 35 xr összeget 1746. január 14-én vitték Bécsbe. 1747-ben 2275 forintra csökkent az adósság, s gyakorlatilag 1750-re kifizették a teljes váltsági összeget. 23 Az 1745. november 28-án készített redempcionális lista nem tekinthető véglegesnek. Többen kimaradtak, viszont újabbakat is felírtak. Egy későbbi utalás szerint nem 114 fő, hanem 122 redemptusuk volt a Liber Fundi szerint. Számuk 1752-re 130 főre emelkedett, összesen 8850 ft váltsági összeggel. 24 Évtizedek során, örökösödés, adás-vétel, s nem utolsó sorban a népszaporulat következtében szétaprózódott az eredetileg megváltott földterület. A lacházi magisztrátus 1811. szeptember 9-én panaszlevéllel fordult a kerületi kapitányhoz, s ebben többek között a határ szűk voltát, a megélhetés nehézségét említették: „Bizonyságul szolgál Laczháza földbeli szükségének, a Liber Fundi mutatása szerént az is, hogy tsak 122 família redimált, most pedig 322-en számláltatnak a' szaporodás és válakozás által azok a' Redemptusok, akik között az első Redemptio apróbb osztályokra méretett; Helységük Conscriptiojából világos az is, hogy a' földetlen Lakosok száma föllyül haladja a' föld birtokosok számát". 25 Másfél évtized múltán, 1825-ben hasonló volt a társadalmi struktúra. Ekkor már 328 redemptus lakosa volt Lacházának, s összesen 9578 forint 34 krajcár mennyiségű földet birtokoltak. Ehhez járult még 1418 forint 55 kr külön álló rét terület is. Legnagyobb birtoka Tóth Mihálynak volt: 144 ft 30 xr szántó és 156 ft 40 xr rét felett rendelkezett. Deák Péterné asszony szántóföldje egyrészt 94 ft 17xr, másrészt pedig 96 ft 47 xr nagyságú s a rét pedig 99 ft 40 xr-os volt. Tóth Miklósné asszony egységesen birtokolt 23 forintos földet. Az eredeti redemptus famíliák közül özv. Galambos Istvánné 201, Örsi Mihály 100„40, Öreg Bagi Jónás 77„50, Gábor János 50 forintos földdel rendelkezett. A lacházi társadalom rétegződése a következő képet mutatta a jelzett esztendőben: 135
