Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

FORINTOS FÖLD: FŐ: % 1-5 14 5-10 76 10-20 109 20-30 43 30-40 32 40-50 16 4,26 23,18 33,24 13,11 9,76 4,87 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 10 6 5 8,84 3 5 120 129„30 135 144„30 201 215 1 1 1 1 1 1 2,74 A lacházi redemptusok többségét - tehát - az 5 és 20 forintos gazdák alkották. Gyakorlatilag a társadalom zömét a 60 forint redempcionális összeggel rendelkezők tették ki. Lényegesen csökkent a 100 forintosok, s a nagyobb összegűek száma. Az öt forintig emelkedők száma is viszonylag alacsony, mindössze 14 fő. Közöttük Vég Péternek volt a legkevesebb birtoka (3 ft 7 4/8 krajcár).

26 Az 1745- évi adóösszeírást és a Liber Fundit összevetve megállapítható, hogy többen a zsellér helyzetből redemptus státuszba emelkedtek, viszont néhányan akik feliratkoztak a redemptus lajstromba, kimaradtak belőle, irredemptusokká váltak. „Seller Csizmadia Bak András 25, Mészáros János 20, Kis Tóth János 50, Szinte Mihály 90, Gács Gergely pedig 110 forintos gazda lett. „Az 1745-ös adólistán lévők közül 14 fő nem került a redemptusok közé. Köztük volt Gács Jónás is, aki viszonylag jelentős vagyonnal rendelkezett (5 ökör, 4 tehén, 6 zsák szántó és 5 szekér kaszáló).

27 Az adóösszeírásokban külön tüntették fel azokat, akik nem voltak redemptusok. Az 1756/ 57. évi „Libellus Quanti Contributionalis" szerint a redemptusok száma 118 volt. Legtöbb adót, 22 ft 90 dénárt fizetett Szabó János, utána következett Orbán János (19 ft), Becze András (18 ft 80 dn), Örsi Tóth István (18 ft 60 dn), Jaksa Mátyás (18 ft 65 dn). Legkevesebbet, 1 forint 50 dénárt Jaksa János fizetett. Külön „Göbölyös gazdák" nevezet alatt róttak ki ötven forint adót. Az irredemptusok száma 47 volt. Közülük Szabó Mihály fizetett legtöbbet, 11 forintot. Néhányan az 1745ös Liber Fundiban is szerepeltek, így Baló István 100 forintos váltságösszeggel (irredemptusként 3 ft 5 dn adót vetettek ki rá), Sudár János 25 forinttal (rávetett contributionalis adó 5 ft 7 dn). Körös Pál vagy Palkó 1746 januárjában került a redemptionális lajstromra, 20 forinttal, ám ő csak irredemptus maradt. Mint ilyenre vetettek ki 4 forint adót. Az irredemptusok is rendelkeztek vagyonnal tehát. Átlagosan 5 ft 63 dénár adót vetettek ki rájuk. A redemptusok átlaga 9 ft 74 dénár volt, majdnem kétszerese az irredemptusokénak. A redemptusok jelentős része 43 fő, 39,8% nem érte el az irredemptusok átlagadóját, 5 ft 63 dn összeget. Az irredemptusok közül csupán öt fő haladta meg ezt az átlagos értéket. Az irredemptusok név szerint következők voltak: Bak András, Bak György, Bak István, Csörgei János, Csukás Imre, Bessenczi István, Bessenczi Mátyás, Baló István, Dancsi István, Dudás Marci, Fanczó János, Felső Bak András, Fodor János, Faragó István, Gábor András, Gács János, Gulyás János, Csizmadia Mihály, Cs. Kis János, Id. Káposztás János, Ifj. Káposztás János, Kis István, Kotsis János, Kovács János, Kovács István, Kozma János, Körösi Pál, Ivánovics Moses, 136