Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
Tehát 57 jobbágy összesen 15 jobbágytelek, sessió birtokába juthatott. Közülük azonban egy sem érte el az 1 telek nagyságot. Többséget a 3/8 körüli és 2/8, azaz fertály telkes jobbágyok alkották. A zsellérek száma 22, házzal és szántófölddel rendelkeztek. A három jobbágy helység közül legkorábban a peregiek szabadultak fel a jobbágyi kötöttségek alól. Az úrbéri egyezség megkötésére 1842. március 23-án került sor: „Alább írottak egy részről én Ágoston Jósef mint még is Tettes Pest Megyei Pereg helysége földes Urainak úgy mint méltóságos Soóváry Sós Francziska, - Cs.K. Kamarás Kellemesi Melczer János Úr nejének, - továbbá Péli Nagy András - Péli Nagy Judith Pázmándy Dienes Úr hitvese, úgy szinte Földváry Antal mint Néhai Neje Péli Nagy Johanna Asszonytól származott Gyermekei Törvény és természet szerénti Gyám Attya, - és végre Tettes Egressy Galambos Sámuel Uraknak az alább előadandó szerződés végett és megbízott képviselőjük; más részről pedig mi említett Pereg helységében lakó Telkes Jobbágyok és házas zsellérek ugyan azon határbani közös Legelőnek az 1832/36 dik 17 dik Törvény Czik' harmadik pfsának engedelménél fogva tettes Pest Megye Rendéi által 1842 ki Böjt elő 5 én tartatott Közgyűlésből 457 ik szám alatt költ határozat mellett kiküldetett Tettes Választmány közbejöttével eszközlendő elkülönözése tekintetében ... örökös és meg másolhatatlan egyességre léptünk..." - jegyezték fel. 39 Elkészítették „Az 1842 ki Peregi Úrbéri Ház-Helyes Jobbágyok Illetményeik mennyiséginek meghatároza melletti Névsora"-t. Eszerint 69 jobbágy lakott Peregen. Az urbáriumhoz hasonlítva 12 jobbággyal több volt 1842-ben. A sessiók száma is emelkedett, 15-ről 18-ra. A jobbágytelki megoszlás, társadalmi rétegződés következő képet mutatott: SESSIÓ JOBBÁGY 8/16 2 7/16 2 6/16 18 5/16 4 4/16 16 3/16 12 2/16 15 18 69 Egy telkes jobbágy ekkor sem volt, csupán féltelkes. Id. Répás József és Sinkó Jakab 8/l6, Szétsényi Mátyás és Kátai István Miklós 7/l6 telket birtokolt. A többséget 3/8, egy és egy fél fertálytelkesek alkották. Ekkor újabb jobbágy nevek bukkannak fel az 1770. évi urbáriumhoz hasonlítva (Gubovics, Soóky, Koronits, Orbán, Szabó, Laskovits, Keresztes stb), viszont többen el is kerültek Peregről (pl. Jakubecz, Butesek, Sudán). 40 „Pereg Helységnek Rovásos Összeírása" egy évvel később, 1843-ban készült el. Az 1842. évi kimutatáshoz képest két jobbággyal kevesebbet, 67 főt írtak össze. A vagyonkimutatás már a szántóföld mellett rétet is jelöl szőlőterülettel együtt, s feltünteti a legeltetett állatok számát is. Összesen 142 ökör, 80 fejős és 65 meddő tehén, 22 tinó, 2 borjú, 172 ló, 6 csikó, valamint 486 4/8 hold szántó, 195 hold rét és 257 1/2 hold szőlő összeírására került sor. 486 nagy jószág és 35 kis jószág legeltetése történt (valószínű csak sertés, mivel a peregiek híres juhtenyésztése a pusztákon vált lehetségessé). A 8/16 telkes jobbágyok rendelkeztek természetesen a legnagyobb vagyonnal. Répás Józsefnek 8 ökre, 3 szarvasmarhája, 2 lova és egy anyakocája, 11 2/8 hold szántója, 6 kaszás rétje, 3 kapás szőlője volt. Sinkó Jakab ingó vagyonát képezte 4 ökör, 2 tinó, 2 szarvasmarha és 3 ló. Az ingatlanát 15 hold szántó, 6 kaszás rét és 3 kapa szőlő alkotta. Legelőilletősége megfelelt a jószágok számával, ezen felül még egy sertés legeltetésére is volt joga. 41 A zsellérek száma is lényegesen emelkedett 1770 és 1842 között, 22-ről 109 főre, a bevándorlásnak megfelelően (közöttük található Vojtek Fülöp, Stróbl János, Lengyel József, Zsákai Mihály, 142
