Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

Brabdovszky István, Angalás János, Ece Kovács János, Viktor Pál, Kovács István Nézsei, Köröm András, Őszi Kovács János, Petró Mihály, Csonoszky János, Drizsik Mihály, Miklosovits János, Kátai János Tót stb).

42 Az 1843- évi rovásösszeírás adatai zsellérséget illetően megegyeznek az 1842. évi kimutatással: 76 házas, 22 hazátlan zsellér és 11 szolga száma adja ki a 109-es összeget. A vagyontalanok között található Kovács András „uraság szolgája" Krisztián János „uraság kocsisa", Brabdovszky István és Dennes Márton katonák özvegyei. Veisz Márton bérlőként került összeírásra, akinek egy szolgája, egy tehene és két lova volt.

43 Az úrbéri egyezség értelmében került a jobbágy birtok a használója végleges tulajdonába. így a házastelek, fundus, a szántó. Kaszálója nem volt a községnek, csupán legelő. A közös legelő elkülönözésére és felosztására 1846-ban került sor, így a peregi volt jobbágyok kaszáló járandósága pótlásra kerülhetett. Az egyezségben erről így szóltak: „Ámbár Pereg helységében a' fennálló gazdálkodási rendszer és viszonyoknál fogva különösen már tsak azon tekintetből is, mi szerént egy ház helynek Kaszállóbeli Illetménye nyolcz hold lévén, a Téli Takarmány szűke miatt sem teheti, és soha nem is tette Marha tartás ágát a' gazdálkodásnak, - következőleg ezen Negyedik Osztályban tartozó egy egész Úrbéri ház helynek három nyomásra fel osztott harmincz holdakat tevő illetménye megmivelésére szükséges igavonó marháknak száma jöhetne legfőbbképp a' Legelő mennyiségének meghatározásánál tekintetbe, - 's ámbár azontúl hogy a' szántóföldek két marhával is könnyen mivelhetők a' Legelő még a' legjobb minémúségűek közzé is tartozik el annyira: hogy tsak nem áltáljában Kaszálló kép' is használható, és így ámbár a' Földes Uraság méltán táplálhatná azon reményt, sőt meggyőződést, - miszerint ilyen körülmények között Pereg helységében a' Törvény' meg hagyásához képpesti birói eljár és útján egy ház hely után aligha nyolcz vagy Iegfellyebb tíz holdakat köteleztetnék kiadni: mindazonáltal tekintvén a' Lakosoknak csendes és jó polgárokhoz illő betsületes magok viseletét 's tekintvén azon példás ragaszkodást és bizodalmat, mellyet földes Uraink iránt szakadatlanul nyilvánításnak, 's mell ezeknek erántoki hajlandóságát egész mértékben ki érdemelte, és tekintvén azon Körülményt is, miszerént nagyobb Árvizek' alkalmával tsak ugyan a' Peregi Legelő sem egésszen ment a' Duna kiöntésétől, mely külömben tsak rövid ideig bírván a' gyepet a' fűnek bujább tenyészésére inkább kedvező, mint sem káros befolyással van: -Jobbágyoknak jövendő boldogulásukat valóságod Atyai szinvén hordó földes Uraság költsönös egyesség mellett minden Úrbéri ház hely után 1200 ölével számított 16 hold Legelőt..., ajánlott, és valósággal ki is hasittatott..."

44 Tehát Peregen az úrbériség felszámolása már az 1848-as törvényeket, illetve az 1853- évi úrbéri pátenst megelőzően, a reformkori országgyűlés törvényeinek szellemében megkezdődött 1842ben, s befejeződött 1846-ban, a közös legelő felosztásával, és telki földként történő kiosztásával. TAKSONY A XVII. század végétől lakott, ám a Rákóczi szabadságharc idején újra elnéptelenedik. Mint utaltunk rá, több féle német ajkú népcsoport kezdte megülni az 1710-es években. 1715-ben 17 jobbágy és 3 zsellér, 1720-ban 41 jobbágy, 1760-ban 65 jobbágy és 19 zsellér lakta. Földesuruk, a Clarissa apácarend 1721-ben kötött velük kontraktust, de azt megelőzően is már minden egyes jobbágy 6 forint adót fizetett, amellyel megváltották a kilencedet és a robotot is. A kontraktus értelme szerint évente 6 forinttal adóztak az apácáknak, és 2 csirkét, 20 tojást, egy fejős tehén után 1 1/2, a meddő tehén után pedig 1 icce vajat szolgáltattak be a konyhára - közölték az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban 1768. február 28-án a taksonyi jobbágyok.

4S Az 1770-ben készített urbárium szerint egy telkes jobbágy 1 forintot, 1 öl fát, 6 fontnyi fonalat, 1 icce vajat, 2-2 kappant és csirkét, és 12 tojást adott adó fejében, ugyanakkor robotra is kötelezték őket. Az úrbárium II. osztályba sorolta a helységet. Taksony úrbéres társadalma következőképpen alakult 1770-ben:

46 143