Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

Szeptember 28-án Pesten alul, a gubacsi táborból szintén a feleségét tudósítja: „A mi táborunk felől most semmi olyast nem írhatok. A török azon volna, hogy hidat csinálván az Dunán által az mi táboainkra reá menvén, megharczolna vele, kit ha véghez viszen is, és az hidat megcsinálja, kétség nélkül elhittem, hogy az Úr Isten megszégyeníti őket, noha még a szerecseneket is reánk hozták. Nagyobb része mezítelenek és egyéb szerszámok nincsen parittyánál. Hiszem Istent, hogy eljüven az derék, még az subát is magokra vennék, ha kaphatnák, és noha parittyával jüttek reánk, de nem lévén Isten vélek, nem leszen oly hasznos az mint szent Dávidnak Góliát ellen." 2b Rnsworm hada megütközik a törökkel szeptember 28-án. Érdnél /Hamzabég/ előnyomuló török had a Dunán Csepel szigetnél hidat veret, mely még el sem készül, megindulnak átkelni rajta. Rusworm felismerve helyzete előnyét, megtámadja a benyomuló ellenséget. Nádasdy huszárjai, Kollonich Szigfrid és Thurn német lovasai rohannak a török előcsapatra. Délutánra a két hadsereg véres kézitusában összekeveredik. A török lovasságot kétfelé szakítják, a menekülni nem tudó ellenséget nekiszorítják a Dunának. Beniczky Ferenc másnap írja feleségének: „Az török Dunán által mingyárást ellenünkben, tegnap az Szigetbe költözött volt egynehány ezer, azokra reá mentek az mieink és Isten segítségéből megverték őket, mind a Dunába ugraták őket." 27 A török vesztesége Kjatib Cselebi szerint: „ezrekre menő ember harcolva vértanú lett, sok pedig a Dunába esett és ott belefulladt. Csak 100.-200 gyalogos, részint lovas, menekült meg." 28 Buda elfoglalására a „borissza" Rusworm tehetetlensége és a késő őszi hadjárat miatt nem kerülhetett sor. Október 31-én a Szentendrei hídon átkeltek a budai oldalra. A sereg visszavonulása közben Beniczky november 9-én Szentendréről tudósítja feleségét a mihamarabbi találkozásukról 29 „én is itt nem kések, az immár az héten, hiszem az Úr Istent, hogy haza bocsátanak bennünket." Beniczky feleségéhez írt levelei jellemzik a hadbavonult nemest. A gazdasága irányítását, gondját nejére ruházza: Az „édes Annokám" miként csináltasson a szőlőből ürmöst, hogyan igyekezzen a jobbágyoktól megvásároltatni boraikat, takarítsa be a gyümölcsöt és egyebeket, aztán elmehet rokonlátogatóba Vízkeletyékhez, „ha valami gonosz hírek nem lesznek." A férjeket, ott a táborban, anyagi gondjaik is gyötrik.: „Kérlek mentül több pénzt gyűjthess, gyűjts, fizessük meg az adósságot, nem kell ide küldeni a pénzt, legyen csak nálad minden édes szívem, megtalálom mikor kell" - írja. A rokonlátogatásra tett javaslatát utóiratában módosítja: „Édes szívem, hogy megírtam volt az levelet, gondolkodtam róla, hogy magadnak nem bátorságos úton járnod, minthogy ez előtt el nem mentél, immár várj meg otthon és együtt menjünk Vízkelety úrhoz, mert talán az levél sem találna meg, jobb leszen együtt járnunk." 'Jburzó György is hasonlóan ír feleségének: „Az Vízkelety uram kívánságát értvén, hattam szívem teljességgel az te jóakaratodra: Valamint s valahogy rendeled az só és sindel elküldését, azt hattam teljessséggel lölköm te reád, noha én vagyok a gazda, de szívem te vagy gazdasszony." i0 Kollonich Szigfrid bányavidékifőkapitány