Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622
VANDÁL VALLONOK A kalandozások korában Nyugat-Európában őseinktől rettegve imáikba foglalták: a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket! Hasonlóan megismétlődött a fohász nálunk a XVII. században, de akkor a magyarok foglalták imáikba a Miatyánk végén: „és ne vezesd Uram Magyarországba zsiványaidat, hanem szabadíts meg minket a vallonoktól. Amen." Európa söpredéknépéből verbuválódott zsoldos nép volt a vallon, melyet a nép „bolondok"-nak titulált. Hazájok déli Brabant, belga és francia tartomány volt. Amerre megfordultak, raboltak, pusztítottak, kóboroltak, legkevésbé akarták fogukat otthagyni a csatákon. Miattuk veszett el Eger, 1500 vallon a vár megadására kényszerítette Nyáry főkapitányt. Nálunk a lakosságnak kellett őket élelmezni, étellel, itallal, lovukat szénával, abrakkal eltartani. Koháry és Beniczky alig érkeznek haza a hadjáratból, újabb gond nehezedik mindkettőjükre. Nem elég elviselni országunknak a török-tatár dúlást, ráadásul a szövetséges hadak beszállásolása újabb pusztulással ér fel. /odJános l601-ben jelentette Mátyás főhercegnek, hogy Körmenden lévő vallonok száz háznál többet elpusztítottak, minden jobbágy koldusbotra jutott. „ A török és a pogány ellenség, - írja, - ilyen rettenetes dogot sohsem mívelt volna." Egy esztendeje éltek nyakukon Rheno gróf vallon zsoldosai. Nyitra megye panaszolja a Kamarának: „Ezek a töröknél is rosszabbak, elégetik a falvakat, erőszakot követnek el a matronákon, fiatal leányokon, kifosztják még a templomokat is, elmondhatatlan dolgokat mívelnek." 31 Koháry elkeseredve írja Beniczkynek 1604-ben. „elég ínségben vagyunk a vallonok miatt, Kosztolán, Petrofalván, Manighán, Vérbőn szállottak. Iszonyú rablást mívelnek. Nizsnya pusztán az Úrnak /főkapitánya lehetett, J.L./ az házát oltalmazom szolgámmal. Immár két ízben is harczoltunk meg vélek, elég tatár ez nekünk." Arról is tudósítja, hogy felesége „a szomszédos Vitencen vagyon gyermekestől." Végre október 26-án Rudolf császár elrendelte, hogy a vallon csapatokat vissza kell tartani a városok és falvak rablásától, a lovasokat pedig lehetőleg kivonni az országból. VÁC VÁRÁNAK NÉPE ÉHES „l604 Dsemazi ül- ewel hóban, Lala Mohamed-mint írja Kjatib Cselebi-, a jeles szerdar a két év óta ellenség birtokában lévő Vác vára elfoglalására indult, és az említett vár átellenében Ó Budán szállott meg. A Duna folyó két partján és hadi hajókkal a Dunán seregét mozgósította s az említett hó 21-ik napján /magyar idő szerint augusztus 16-án/ a várat minden oldalról körülzárta. Mióta a hitetlenek ezt a várat birtokukba vették, annak megerősítésére nagy gondot fordítottak, ámde mikor most egyenesen ellene jöttek, a várbeli hitetleneket rettegés szállta meg s midőn a szemközti szigeten létesített palánk és bástya kigyulladt, éjféltájban hajókra menekültek és Esztergom felé távoztak. Mihelyt ez kitudódott, odamentek a mieink, és elfoglalták azt,... a győzelmes hadsereggel azután Esztergom ellen mentek, ostrom alá vették." 32 Hatvan évvel később, Evlia Cselebi Vác ekkori elfoglalását és további feladását, hiányos ismeret birtokában zavarosan adja elő: „Haszan pasa... főszerdár és Kodsa Murát pasa Pest városát hét napon át hét helyről egyesülten osromolták s a nyolcadik napon feladás folytán elfoglalták, utána pedig Vác várát üresen találván, miként annakelőtte is katonaságot helyeztek abba." Közel fél esztendeig lehetett Vác török megszállás alatt, 1б04. év végén ismét elhagyták a várat. A szomszédos Visegrádon ugyanakkor a felsővárat ostrom nélkül Koksou pasa szállta meg, az alsó várban pedig magyar hajdúk, „magyar vitézek vágynak" - írja 1б05. november 10-én Homonnai Dnigeth Bálint, Bocskai hadvezére. Evlia Cselebi csak annyit ír Vác elvesztéséről: „E várnak a népe éhség miatt adta fel a várat az ellenségnek s mivel ellenállást nem tanúsított, azért a budai nép most találkozás alkalmával ezeknek 10
