Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

con, a győri tőzsérek „megkeresztelték" Mészáros Ambrus társukat, ami a szerencsétlennek életébe került. Durva tréfa volt, valakit nyakánál fogva felakasztani hátrakötözött kezekkel, hogy a „körösztölő pénzt" megfizesse, melyből áldomást ittak. Ez a szerencsétlennek 3 forintjába került, de a torka olyan zúzódást szenvedett, hogy néhány nap múlva, a bécsi vásárból visszatérőben hazafelé az úton meghalt. 261 Czétényi 1614-ben az évek óta megszűnt váci sokadalom okát abban látta, „hogy Töröknek csalárdságától féltették az Helt." A Kamara elnökének megválaszolja, miért nem visznek a váci piacra marhát, miért nincs sokadalom évek óta a városban. „Már az hogy sok ideje annak, hogy áros törökök nem mernek feljárni, minthogy egy néhány ízben sokakat meg itattanak az Duna víziben s marháikat elvették... éhez képest az it fen való kereskedő emberek is igen megh szűntenek e kereskedéstől." 262 Morgentaller Fülöp nógrádi főkapitány 1612. május 7-én arról értesíti Dóczy István váci főkapitányt, hogy Vácott helybéli és nógrádi katonák egy olasz áros szállását verek fel, „az minemő marhát ott prédálták volt, egymás között elosztották." Saját katonái közül is részt vettek öten, azok most az erdőn bujdosnak, de a marhát visszaszolgáltatták. Büntetésük azonban nem marad el, Dóczyt is arra biztatja.

263 E levél kelte előtt három nappal kereste meg Német-Vác város elöljárósága a Kamarát panaszával. Beszámolnak arról, hogy Almásy Pál püspök által leírt szerencsétlen helyzetüket kérésükkel együtt elküldik: „Premetz István dikátor panaszainkat összegyűjtötte, kivizsgálta s reméljük, ebben az évben a Kamara segítségét szeretnénk megszerezni, mert a szóbanforgó Német Vác városa, mely a török zsarnokságnak van kitéve, sosem volt olyan nyomorúságos állapotban, mint ma, különösképpen a budai helyőrség újabbkeletű méltánytalanságai és könyörtelenségei miatt, amik gyakran csalárdul zúdulnak reánk, olyannyire hogyha valamelyik török vagy trák /görög kereskedő, JL/ ki a hajókra a földre vagy máshova lépten-nyomon latorul rátör, erőszakot vagy kárt szenved, minket szidalmaz és patvarkodik. Nemrég két szenátor rendű polgárunkat a bűnözők ilyen gaztette miatt bilincsbe verték, másnap karóba vonták volna őket, ha nagy pénzösszegért ki nem váltjuk őket. Tetemes összeget adtunk ki értük, még ma is rettegünk. Portékáinkat Szent György napján az éjszaka leple alatt némely pesti olaszok meglopták, amikor panaszt tettünk, minket zsaroltak ki. Milyen reményünk lenne nekünk fegyverteleneknek a fegyveres rablókkal és tolvajokkal szemben? Sőt a török düh arra szánta magát és azt teszi, hogy a gyengéket valamilyen módon kifossza. Ebben az évben messze más urak birtokaira kivetette háromszáz 12 könyök hosszú és három könyök széles deszka és léc összegyűjtését a hadianyagszertár újjáépítésére. Háromszáz szekér széna összegyűjtését vetette ki a következő kaszálásra. De nála könyörület vagy engedmény semmi nincsen. Továbbá az erőd, a vártér és a város tetőit, melyeket a vihar ereje és a tűz emésztette el, ki kéne javítani amennyiben idő lenne rá. Zselléreink a közeli falvakba mentek lakni majd mindnyájan, csak mi a polgárok maradtunk a dolgoktól megfosztva. Amiért is Tekintetes Urak levelünket jól megfontolván adassék az idén legalább valami könnyítés, hogy erőre kapva a tetőt befedve mély alázatossággal újra munkához fogjunk. Datum Wacia 4 Maj. l6l2 Váci polgárok Váci Német Város." m E levél olvastán, szinte hihetetlennek tűnik, hogy magyar vár árnyékában Vác várossal megtörténhet mindez. Ugyanúgy kell adózniok, mintha a hódoltságba tartoznának. Két héttel korábban Szent György éjszakáján portékájukat némely pesti olaszok meglopták. Erre válaszul lehetett, a levél írásának idején, váci és nógrádi katonák Vácott egy olasz szállását verek fel. Ezekben a napokban tartóztatja le Dóczy kapitány a törökkel csatározókat s végeztet ki hármat a nádor parancsára. A katonák zsoldot hónapokig nem kapnak, erőszakkal hajtják be a jobbágyokon az adót. A város polgársága egyedül a püspöknek panaszkodik, de az sem tud rajtuk segíteni, legfeljebb a Kamarának továbbítja kérésüket. Mindenki mást vádol a terhekért, de mindenki tudja, hogy végül a török iga az oka nyomorúságuknak. 51