Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Lukács Katalin: Ékszeresládika a tápiószelei Blaskovich Múzeum gyűjteményéből

с, a gyöngy „A gyöngy nem tartozik az ásványok közé, hanem állati eredetű, szerves anyag, mégis az elsőrangú drágakövek csoportjába tartozik a gyémánttal, rubinnal, zafírral és smaragddal együtt. A gyöngyöt a tengeri és édesvízi (folyami) kagylók egyes fajtái termelik. A tengeri gyöngykagyló előfordulása.- Bahrein szigetek, Perzsa-öböl, Ceylon, Ausztrália északi partvidéke és Közép-Amerika partvidéke. A folyami gyöngykagyló lelőhelyei: Észak-Amerika (Missisipi), Kínai Népköztársaság és Németország. A gyöngy keletkezése: A gyöngy a kagyló testében akkor képződik, ha a külső kemény héja és a lágy, belső köpenye közé kis homokszem, vagy valamely élősdi lárvája kerül. Ilyenkor a hámsejtek, hogy megvédjék a kagyló testét, az idegen anyag köré gyöngyházburkot választanak ki. A gyöngy tulajdonságai: A gyöngy anyaga három rétegben helyezkedik el, ezek belülről kifelé a következők: 1. kohnin, 2. oszlopréteg, 3. gyöngyházréteg. A gyöngy fajsúlya: 2,65 - 2,90. Keménysége: 3,5-4,5 Kémiai összetétele: szénsavas mész 91,72%, szerves anyag 5,94%, víz 2,34%. Savak hatására, a szerves részek kivételével, feloldódik. A gyöngy értéke függ: alakjától, színétől, fényétől, nagyságától. Legértékesebbek a teljesen gömbölyű gyöngyök. A torzult alakúakat „barokk" gyöngynek nevezik."

8 A ládikán ilyen barokk gyöngyöket használtak fel, többféle méretben. Festőzománc technika alkalmazása az oszlopokon ALKALMAZOTT ZOMÁNCTECHNIKÁK 1. REKESZZOMÁNC (EMAIL CLOISONNÉ) „A rekeszzománcnál az előállítandó ábrázolások körvonalait az alapra forrasztott szalagalakú fémlemezkék, vagy fémdrótok adják, amelyek között a zománc elhelyezkedik. Készítése a következő: A zománcolandó alapra, az u.n. recipiensre, mely rendesen arany, ezüst, vagy réz, tűvel bekarcolják, vagy egyéb eszközzel felrajzolják az ábra körvonalait, mire a munkás egy keskeny fémlemezt, vagy drótot meghajlogat s élével a fémlapra forraszt, lágy, hogy а lemezek, vagy a drótok a rajz körvonalait adják s egymás között rekeszeket - cloisons - alkotnak. Erre a rekeszeket zománccal töltik meg, az egészet az utóbbinak olvadáspontjáig hevítik. De, mert a különböző színű és összetételű zománcok olvadás alkalmával nem egyenlő mértékben zsugorodnak össze, az eljárást mindaddig folytatják, míg a zománcok az egyes rekeszeket színültig megtöltik s ekkor a tárgyat lecsiszolják."

9 A ládikánál két helyen fordul elő, a fedélt díszítő szegélyen és az alatta lévő szint hasonló szegélyén. 506