Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Lukács Katalin: Ékszeresládika a tápiószelei Blaskovich Múzeum gyűjteményéből

1942. V. 19-én gróf Almásy Teleki Éva művészeti aukcióján, mint 1870. körül készült magyar ékszerládikát elaukcionáltatta. 2. A BETHLEN CSALÁD „ÉKSZERLÁDIKÁJA" 1942. május 19-én Budapesten, gróf Almásy-Teleki Éva IX. Művészeti aukcióján - 750 sorszám alatt - egy különös ötvösmű került kalapács alá. A katalógus szerint: „ékszerládika, ezüst, lápis lazuli borítással, zománcozott dísszel, ékkövekkel és gyöngyökkel. Tokban. Magyar, 1870 körül. Kikiáltási ára 2000 P." A 30 cm hosszú és kb. ugyanilyen magas, házalakú ládácska remekmívű szobordíszeivel futólagos szemléletre sem tette azt a benyomást, hogy ezt 1870. körül magyar ötvös készítette volna. Ezért hivatalos szakvélemény által magunkat sem befolyásoltatva, elhatároztuk, hogy a ránk bízott megtakarított fillérekből árverezni fogunk rá. Közben nekünk is alkalmunk volt meglátni rajta a múlt századi magyar ezüstjeleket, de ugyanakkor szemügyre vettük tetején a fiatal hölgy társaságában ülő nagyszakállú dogénak gyönyörű szobrocskáját is. A nyílt helyen, mindenkinek kezeügyébe tett feltűnő ékszerládikát sokan felnyitották, de látva belül a friss aranyozást s az új bársonybélést, szakértő képpel mindjárt le is csukták. Az árverés alkalmával, mikor sorra került, nem is emelte fel a ceruzáját rajtunk kívül senki. Csak mikor ránk ütötték, akkor néztek kíváncsian hátra, hogy ugyan ki vette meg ezt a nyilvánvaló „utánzatot"? Az érzésünk azonban ez alkalommal sem csalt meg bennünket. A kikiáltási áron megvett „utánzat" eredeti XVI. századi spanyol platareszk remekműnek bizonyult. Már az átvételnél is örömmel állapítottuk meg, hogy az előadott Noé bárka-szerű kopott bőrtok a rajta levő benyomott díszítéssel, s régi kopott arany, de jól olvasható Johanna" felírással, a megújított bársonybélés dacára is, láthatólag sokkal régebbi a múlt századnál, s így érzékünk ez alkalommal is alighanem egy olyan régiséget mentett meg a külföldre hurcolástól, amelynek párjára nem egykönnyen lehet akadni. Rejtélyes múltjának érdemesnek látszott tehát utána járni. Nyomozásunk csakhamar, még 1942-ben kiderítette, hogy az ékszerládikát Delmuth Lajos tanár (Budapest IX., Kinizsi u. 10. I. em.) aukcionáltatta el. Tőle tudtuk meg azután, hogy az ékszerládikát az első világháborút követő években egy Erdélyből menekülő Bethlen gróf hozta fel Budapestre, s itt szabadkézből eladta Vass József vall. és közoktatásügyi miniszter „apjának". 3000 P-ért. Vass József halála után az „ékszerládika" mindaddig őriztetett, míg 1942. május havában aukcióra nem bocsájtották. Az ékszerládika erdélyi származása tehát kétségtelennek tekinthető. Ámde akkor az ilyen ötvösremeknek az Erdélybe került műkincsek hagyatéki, vagy egyéb leltárában valahol benne illenék lenni. Az erdélyi műkincsek lajstromaiban egy helyen Bethlen Gábor fejedelemnek a második felesége, Brandenburgi Katalin javára írott végrendeletében felsorolt temérdek műkincs között csakugyan van egy gyanús tétel, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: „egy tokban romladozott ládácska, melyet kétezer aranyon vettek." Bethlen Gábor a fejedelmi udvarában felhalmozott sok kincset ügynökök útján vásárolhatta Bécsben, Prágában s más külföldi városokban. Nyilván ügynökei vásárolták ezt a tokban őrzött eltört, vagy szétesett ládácskát is. Vajon nem akkor ütötték bele az ékszerládikába 1870. körül a magyar ezüstjeleket, mikor a szétesett ládácskát végre megcsináltatták? A 2000 arany vételár mindenesetre megfelelt volna a Bethlenek ékszerládikájának, mert a XVII. században a műkincseket, különösen a híresebb ötvösök műveit, nagyon megfizették. A két ládácska feltételezhető azonosságát még valószínűbbé tette az ékszerládika tüzetesebb megvizsgálása. Az ékszertartó üreg bársony bélésének kivétele ugyanis nyomban kiderítette, hogy ez a nagyszabású ötvösmű nem ékszerládikának, hanem ereklyetartónak készült. A téglány alakú üreg feneke és oldalainak alsó része szitaszemen van kilyuggatva, hogy a belehelyezett romlandó testrész (rendszerint szív) nedvei elszivároghassanak. 497