Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
A XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedében még tágasabb lett az abonyi határ, mert elfogyott belőle a népesség. Az 1715. és 1720. évi országos összeírások által helyben talált csekély népesség parlagoló rendszer szerint művelte a határt, azaz ki-ki tetszése szerinti helyen és tetszése szerinti mennyiségben szántott fel belőle. A kaszálók nem voltak a határ meghatározott részén a szántóföldektől elkülönítve, hanem a szántók között helyezkedtek el, és ki-ki annyi szénát kaszált magának, amennyire szüksége volt, A föld termékenységét az összeírok megfelelőnek tartották, szerintük egy pozsonyi mérős vetés három- négyszeres termést hozott. Az 1716ban készült dikális összeírás is jól érzékelteti az esetlegességet. Az ekkor összeírt 19 háztartás közül egyben volt 4 igásökör, nyolcban kettő, nyolcnak pedig nem volt igásökre. A legnagyobb gabonatermése a kétökrös Torma Jánosnak vo\l (65 pozsonyi mérő), őt követte a négyökrös Halasi István (64 p.m.), de a kétlovas Kása Gergelynek is 42 p.m. termése volt, míg a kétökrös Hörömpő István csak 7 mérő gabonát takarított be." 1,4 Ez a kép egy elvadult, a csekély népesség által a művelésbe bevonni kezdett községhatár megjelenésének felel meg. A népesség gyarapodásával együtt, de annál gyorsabb ütemben növekedett a megművelt föld kiterjedése, és megszűnt a kötetlen, parlagoló rendszerű határhasználat. 1728-ban már két nyomásba voltak rendezve a szántók, amelyeket évente felváltva vetettek őszi- illetve tavaszi gabonával (kétszeressel és árpával). A földbőséget mutatja, hogy ekkor néhány nagykőrösi gazda a földesúri kilenced és az egyházi tized megfizetése mellett 200 pozsonyi mérőnyi földet használt az abonyi határban. A körösiek ezen a földön kizárólag árpát termeltek, ugyanis a tavaszival vetett nyomás területe pontosan 200 pozsonyi mérővel - a körösiek által használt területtel - volt nagyobb az őszinél. A nagykőrösieknek ez az extraneus földhasználata még a XVII. századi erős gazdasági kapcsolatokra utal, de egyben jelzi azok átalakulását is. A XVII. században az abonyiak ugyanis főleg árpát adtak el a nagykőrösi piacon. Az 1720-as években a visszaesett termelés miatt kevés árpa jutott a körösi piacra, így a körösiek kénytelenek voltak maguk megtermelni - az abonyi határban. Ezekben az években a földesuraknak sem volt még majorsági birtokuk sem Ábonyban, sem a hozzá tartozó Paládicson, így a nagykőrösiek abonyi bérletén kívül a „szolnoki adózó lakosok" Paládicsot bérelték. Ugyanezen összeírásból megtudjuk azt is, hogy az őszi búzát hatökrös ekével háromszor megszántott földbe vetették, míg a tavaszi (főleg árpa) alá csak egyszer szántottak. 49 Ugyanennyi, robotmunkában elvégzett szántást követeltek meg a földesurak a későbbi urbáriumok szerint a saját majorsági szántóikon is, még az 1830-as években is. Az őszi gabona talajelőkészítésének ez a módja szinte a paraszti élet jelképévé vált. Még a XIX. század vége felé is, 1878-ban öreg Cseri István apja így próbálta meg lebeszélni fiát a mészáros mesterségről: „A parasztnak csak egyet köll tudni, azt, hogy háromszor szánts és aztán vess." 50 A XVIII. század következő évtizedei az úrbérrendezésig a kisebb megtorpanásoktól sem mentes, mégis szinte robbanásszerűen gyors növekedés esztendei voltak. Nyolcszorosára nőtt a telkesjobbágyok, tízszeresére az igásökrök, hat- nyolcszorosára a fejős tehén, hámos ló, heverő jószág- és juhállomány száma. A felszántott föld mennyisége pedig húszszorosára növekedett, (lásd a 7. sz. táblázatot 51 ) A jobbágyság szántóföldeinek és állatállományának felduzzadása párhuzamosan zajlott a földesúri majorságok kiépülésével, így természetesen összeütközésekre is sor került. A földesurak intenzívebben akarták használni birtokukat. Ezt a jobbágyság a saját osztályának felszaporodott állatállománya által is szorongatva már tűrhetetlen földesúri kizsákmányolásként élte meg. Ezért következhetett be a mintegy 30 család elköltözése a városból. A robotszerződéskor tudjuk csak meg, hogy az âbonyi jobbágyok majdnem kétszer annyi földet birtokoltak, mint a rendelet szerint járt volna nekik, és az úrbérrendezés után még további 6 pozsonyi mérővel nőtt az egésztelkes jobbágyok szántóterülete, amely így a három nyomásban 90 pozsonyi mérőt, azaz 45 holdat tett ki. A szántókon kívül 22 hold kaszáló is tartozott a jobbágytelekhez, és ez szintén majdnem kétszerese volt a törvényes mennyiségnek. A három nyomásban lévő szántók Kelet felől, a Szelei úttól a Kecskéi útig félkörben övezték a várost. A határ dél-nyugati részén, a Pest-Szolnok közötti postaúttól Délre a kaszálók, a postaúttól Északra, a határ északnyu415
