Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

rint a família ezen ágának 2523 vékás majorsági szántója volt három nyomásban. Más forrásból tudjuk, hogy ez a mennyiség 280 holdat jelentett nyomásonként. Az őszi vetemények alá háromszor szántottak, ez 840 holdnyi szántásnak felelt meg. A korabeli technikával napi 2 holdat voltak képesek megszántani, így tehát 420 robotnap volt szükséges az őszi nyomás háromszori szántásához. Ez a mennyiség 23,5 telek után járó szántórobotot jelentett. Az örökséghez 20 jobbágyteleknyi rész tartozott, így tehát az allódiális szántót (majdnem teljesen) robotmunkával műveltették.

36 Alapvetően három munkacsúcs idején használták fel a robotot, amikor bérmunkát csak nehezebben és pénzért kaptak. Ugyanakkor az aratást bérmunkában, részesmunka formájában végeztették, akárcsak 100-150 évvel később a nagybirtokon. A kevéssé kihasználható „mindenféle kocsizást szekerezést" is inkább saját fogattal, vagy bérmunkában végeztették. Ezen szerződések szabályozták a robotmunka felhasználását az 1848-as polgári forradalomig, a jobbágyokat felszabadító áprilisi törvényekig, habár úgy tűnik, hogy a robotmunka jelentősége, értéke az 1830-as években jelentősen csökkent. A birtokos családok kiterebélyesedése következtében a birtokjog meglehetősen elaprózódott, a XIX. század elején a családok többsége már csak negyvened részeket birtokolt, (lásd az 5. sz. mellékletet) Ennél nagyobb birtokhányadot házasságok, illetve zálogbavétel útján lehetett összeszedni. 1820-ban gr. Festetich János mostohagyermekeinek Balogh Jánosnak és Máriának három különböző ágon bírt hányada mintegy 3/40 részt tett ki. Vigyázó Antal 1836-ban például a következő részeket birtokolta: nagyanyja Csúzy Anna után 1/40 részt, neje Csák Borbála atyja után 17/480 részt, Csúzy Andrástól zálogba bírta egy negyvenednek a 7/ló részét és Bogyai Lászlótól a paládicsi részt.

17 A XVIII. század végétől a vármegye nemesi közgyűlésének iratanyagában fentmaradt néhány összeírás, amelyeknek segítségével rekonstruálhatjuk néhány közbirtokos család gazdálkodását. A földesúri jövedelmek eredetük szerint három nagy csoportra bonthatók: a., Úrbéri jövedelmek voltak: a jobbágyok által természetben beszolgáltatott gabonafélékből, valamint a juhokból és méhkasokból járó földesúri kilenced és az egyháztól bérelt tized, a szintén természetben teljesített robot, és a többnyire pénzben megváltott fonás és a konyhára való. Minden jobbágy köteles volt fizetni a földesúri censust. b., Allódiális jövedelmek: A földesúr saját kezelésű szántó- és egyéb földjeiből, szőlejéből, állattenyésztéséből származó haszna. A jobbágyok robotmunkáját ezekben a gazdaságokban használták fel. c, Regálék, bérletek, malom jövedelem, a kocsmák, vendéglők, mészárszék, vásárok bérletéből, boltok, lakóházak bérbeadásából és a malomvámból származó készpénz. Ide, a bérlet jellegű jövedelmek közé sorolom a nem úrbéres viszonyban állók (.Abonyban ebben az időszakban főleg zsidók) által fizetett, kialkudott összegű évi adót - taxát. Az úrbéri jövedelmek közül készpénzbevétel volt az 1 Ft összegű éves census, amelyet minden úrbéres háztartás fizetett, tekintet nélkül az általuk birtokolt, használt földek nagyságára. Ez a bevétel a jobbágytelkek elaprózódásával, illetve a zsellérek számának növelésével volt emelhető. A jobbágytelkek elaprózódása a robotképességet csökkentette, így a földesúrnak sem volt érdeke. A zsellérházhelyek száma ezzel szemben jelentősen növelhető volt ilyen hátrány nélkül. A birtokosok éltek is ezzel a lehetőséggel. Ezt mutatja, hogy a jobbágyháztartások száma 1770 és 1828 között csak 20%-kal, míg a zsellérháztartások száma 500%-kal nőtt (lásd az 5. sz. táblázatot). Ürményi Ferenc birtokán 1845-ben például 150 db, Vigyázó Antal birtokán pedig 98 db zsellérháztartás volt. w A konyhára való és a fonás, illetve annak megváltása nem volt jelentős összeg, az 1778. évi szerződés szerint közösségi használatra át is engedték a földesurak. A kilenced és tized képviselte a legnagyobb értéket az úrbéri jövedelmek közül. A különböző időpontokban készült összeírások más-más értéket adnak, de ez a számítások különbözőségéből, a termények folyó árának eltéréseiből, a számítási pénz különbözőségéből fakad.

39 Feltűnő 409