Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
5. táblázat Az abonyi jobbágyság teleknagyság szerinti megoszlása év 32/ '16 24/ 'l6 20/ 46 16/ '16 14/ M6 12/ l 18 10/ '16 9 / '16 8 / 'ie 7 /i6 6 / Мб 4 / '16 3 / '16 7 'i6 összes jobbágy házas zsellér 1770 22 16 121 80 239 103 1828 4 1 21 1 106 28 128 1 1 288 634 1845 1847 6 1 16 2 1 102 1 13 162 1 1 306 706 1845 1847 9 16 3 107 13 2 161 185 496 azonban, hogy míg Balogh Krisztina 1780. évi és Festetich János mostohagyermekei birtokának 1820. évi összeírása 100 illetve 94 Ft-ra teszi az egy jobbágytelek után járó gabonadézsma értékét, a későbbi leltárak {Szilyjánosné 1832. évi és Vigyázó Antal 1836. évi leltárai) már 200, illetve 165 Ft-ra értékelik a telkenkénti dézsmajövedelmet. Ez azonban csak egy viszonylagos növekedés, a földesúri összbevételekben inkább csökken a gabonadézsma jövedelmek aránya, (lásd a 6. sz. táblázatot) Ugyanezt mondhatjuk el a robotról is, a napszámbérben kifejezett értéke fokozatosan csökken az 1830-as évek végére. Feltehetőleg az 1836. évi országgyűlési törvények eredményeképp 1836-ban és 1839-ben már meghatározott mennyiségű kicsépelt és megtisztított szemmel váltották meg a gabonadézsmát a jobbágyok. Igaz ugyan, hogy 1836-ban Vigyázó Antat'gazdasági leltárában azt írták, hogy az allódiális szántók „műveltetése pénzbe nem kerül, mert a jobbágyok robotban mindent elvégeznek, kivéve a takarást és a nyomtatást", de ugyanezen leltárban a széna betakarításakor már részesmunkával, a szőlőnél pedig bémunkával számoltak. Végh Antal septemvir gazdasági leltárában 1839-ben pedig már azt olvashatjuk, hogy félig a saját, uradalmi ekével, félig pedig bérmunkában szántják az allódiális földeket. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az úrbéri jövedelmek aránya a földesúri bevételekben csökkenő tendenciát mutat. (Lásd a 6. sz. táblázatot és a 4. sz. rajzot) Az allódiális jövedelmek közül az uradalmi szántóföldeken termett gabona eladásából és az uradalmi juhászatokból származott a legtöbb bevétel. 'Fallián István 1817. évi bevételei például összesen 23640 forintot tettek ki. Ebből 11408 forint volt az uradalmi szántók terméséből (958 véka búza, 399 véka árpa és 88 véka kukorica és kevés zab és köles). 3408 forint volt az uradalmi juhászaiból (gyapjú 3100 ft, túró 158 ft, dögbőr 150 ft), származó jövedelem, amelyek az összbevétel 62%-át tették ki." 1 1843-ban az úrbéri egyezség, tagosítás, legelőelkülönözés kapcsán a jobbágyok panaszkodtak, hogy a földesurak aránytalanul sok jószágot tartanak a közös legelőn. Ennek kapcsán tanúvallomásokat gyűjtöttek a pásztoroktól és összeírták a földesurak állatállományát is. A tanúvallomásokból megtudjuk, hogy az 1810-es évekhez képest 1843-ban jóval több a földesurak jószága, illetve azt is, hogy nemcsak az abonyi, de a tószegi, kecskéi legelőt is járta korábban az urasági jószágállomány. Az összeírásból pedig láthatjuk, hogy a juhtartás volt a legjelentősebb, a sertéstartás sem jelentéktelen, de számosállat (marha és ló) viszonylag kevés volt az uradalmak szántóihoz és kaszálóihoz viszonyítva." (lásd a 7. sz. táblázatot) 1820-ban dohánytermesztésből származó bevétellel is találkozunk, az allódiális szőlők jövedelme is emelkedő tendenciát mutatott. Az 1830-as években a birtokosok a város belterületén található szérűskertjeikor;
