Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

3. táblázat A népesség alakulása a XIX. század első felében r.kat réf. ev. izr. görög összesen % 1785 4825 100 1801 4750 806 225 5 5786 119 1805 5125 912 309 6 6352 131 1810 6122 785 379 5 7291 151 1815 6346 769 392 7507 155 1820 6590 794 60 545 8228 170 1825 5817 849 60 640 7619 157 1830 6262 971 72 912 8439 176 1835 5229 948 52 718 7248 150 1840 5325 1132 56 1039 7920 164 1846 5194 1134 45 984 7742 160 1877 7250 1550 160 785 9745 201 Visszatekintve a dikális összeírás adatsoraira azt kell gondolnunk, hogy ebből a zsellér réteg nagyobbik része kimaradt. Az is igaz viszont, hogy az 1770. évi urbárium készítésekor még csak 103 házas zsellért vettek föl a jegyzékbe. így azt kell mondanunk, hog a telkes jobbágy gazdaságok számának változatlansága mellett a zsellérháztartások száma az úrbérrendezéstől a népszámlálásig ötszörösére-hatszorosára nőtt. így lehet ez még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a népszámláláskor olyan foglalkozási csoportokat is (iparosok, kereskedők) a zsellérek közé soroltak, akik nem számítottak úrbéres zsellérnek és így nem vették fel őket az urbáriumba. A társadalmi tagozódás abonyi adatait az országos átlagadatokkal egybevetve

24 megállapíthatjuk, hogy a községben élő nemesség 3%-os aránya az össznépességen belül és a polgárok 1,4%os aránya a felnőtt férfi népességen belül kevéssé alatta maradt az országos átlagoknak (nemes 5%, polgár 1,5-2%). A jobbágyokból és zsellérekből álló parasztság 72%-os aránya pedig magasan meghaladta az országos átlagot (mintegy 50%). Mindez a városiasodás alacsony szintjét jelzi a mezővárosi privilégiumok birtoklásának 40 esztendeje után, még akkor is, ha tudjuk, hogy Abonyban (de szerte az országban is) a zsellér kategória ismeretlen számú nem paraszti foglalkozású személyt tartalmaz. A XIX. század folyamán a polgári forradalomig a váci egyházmegyei schematizmusok adatai segítségével tudjuk nyomonkövetni a népesség növekedését. (Lásd 3. sz. táblázat) Abony lakossága a népszámlálástól 1820-ig egyenletesen és jó ütemben, a természetes szaporodás évi 5 ezrelékes arányát jelentősen meghaladva növekedett. 1820-ra 70%-os volt a népességnövekedés, valószínűleg beköltözéssel is számolnunk kell a természetes szaporodás mellett. 1795-1809 között 130 legényt vittek katonának a napóleoni háborúk miatt. Közülük 45 obsittal visszatért, 8 a harcok folyamán meghalt, 77 pedig eltűnt. Ezt a veszteséget azonban szinte nem is lehet érzékelni az összeírások adatsoraiban. 403