Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
A későbbiekben a népességfejlődés üteme némileg eltér az országos adatsoroktól. 1820-1830 között a növekedés üteme lelassult, majd 1830 után jelentős népességcsökkenés következett be, amelynek során mintegy 1000 fővel csökkent a község népessége. Az 1830-1835 közötti népességcsökkenés 1/3 része írható az 1831. évi kolerajárvány számlájára. Az Észak-kelet Magyarországon kitört járvány hamarosan elért az Alföldre, Abonyba is. 1831- július 8-án már itt is megfigyeltek kolerás betegeket, és július 9-én vesztegzár alá helyezték a várost. Bata Sámuel kecskeméti járási főszolgabíró Nagy József'járási orvost rendelte Abonyba. A község belterületétől É-ra a Szily uradalom területén egy pajtát jelöltek ki a kolerakórház céljára. Mellette volt a kolerában meghaltak temetője is. Bezárták a templomokat, az iskolákat, a boltokat és kocsmákat, megtiltották a „csoportos emberi gyülekezeteket" és elrendelték a temetések minél egyszerűbb és gyorsabb lebonyolítását. A járvány augusztus 23-án szűnt meg. A másfél hónap alatt 402 áldozatot (310 katolikus, 43 református és 49 zsidó) követelt. Az abszolút számban számottevő csökkenés ellenére arányában még mindig jelentős - 60%-os - növekedés figyelhető meg 1846-ban a II. József alatti lélekszámhoz viszonyítva. Ez a nagyarányú növekedés meghaladja az országos átlagot (50%), de kisebb, mint a Duna-Tisza közi megyéknek 78%-os növekedése. 2 '' A XIX. században a vallásfelekezetek lélekszámának alakulását is figyelemmel kísérhetjük. A katolikusok lélekszáma egyenletes növekedés után 1830 és 1835 között mintegy 1200 fővel csökkent. A csökkenésnek csak negyedrészét magyarázza az 1831. évi kolerajárvány 300 katolikus áldozata, a csökkenés 75%-a ismeretlen okból következett be. Arra kell gondolnunk, hogy a „hiányzó" mintegy 200 katolikus család bizonyára kiköltözött az abonyi uradalom környékbeli pusztáira (valószínűleg Újkécskéré). Ez lehet az oka a katolikus népesség csökkenésének, mert a református és zsidó népesség növekedése egyenletes volt. így a katolikus népesség csak 9%-kal nőtt 1801-hez viszonyítva, míg a reformátusok gyarapodása 40%-os, a zsidóké pedig mintegy 330%os volt. Az 1877. évi adat már a szabadságharc veszteségei ellenére bekövetkezett népességgyarapodást jelzi a kapitalista fejlődés harminc esztendeje után. A népességfejlődés fent leírt folyamatában nagy szerepe lehetett az egészségügyi ellátás fejlődésének. A szülő asszonyoknak jelentett segítséget és feltehetőleg a magas csecsemőhalandóságot is csökkentette a bábaasszonyok működése, amelyre az 1760-as öszeírásban van az első adat. A XIX. század első felében pedig már folyamatosan működött bába a községben. A kor higiéniás viszonyai mellett egy könnyű seb is életveszélybe sodorhatta a sérültet. 1765-től kezdve már borbély is működött a városban, szakszerűen ellátta a sebesüléseket és egyszerűbb gyógyítási eljárásokat is alkalmazni tudott. A népesség növekedésének eredményeként 1780-ban már három borbély dolgozott Abonyban. 1801-ben a borbélyok mellett már orvos is található a városban Taussig József. Ezek a borbélyok, orvosok - mai kifejezéssel élve - magánpraxist folytattak, vagyis a vizsgálatért, gyógyításért a betegeknek fizetniük kellett. A közbirtokosság felismerve a rendszeres orvosi ellátás előnyeit 1806-ban egy „chirurgust", seborvost alkalmazott. Az első kirurgus Holubb Károly szerződésben vállalt kötelességei közé tartozott a földesurak és gazdatisztjeik kezelése, akik sikeres munkáját „... illendő discretioval fogják megjutalmazni." Ingyen kellett gyógyítania a jobbágyokat, akiknek csak az alkalmazott gyógyszerek árát kellett téríteniük, mert azt a seborvos is pénzen vette. Minden évben legalább négyszer Kecskén és Tószegen is vizitációt kellett tennie. Mindezért, évi 240 forint készpénz fizetést, lakást és 10 véka alá való földet, amelyet maga műveltetett kapott fizetésként. A közbirtokosság tehát egy körorvosi állást tartott fent, amely a szegényeket ingyen kezelte. 1840-ben városi óvoda felállítása fejlesztette tovább az egészségügyi ellátást Abonyban. Sajnos nem tudjuk, hogy mely társadalmi réteg gyermekei látogatták. 26 404
