Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

Majd a február 15-i számban: „A Szentendrei Társasegylet (Kaszinó) folyó hó 15-én (vasárnap) du. 4 órakor a városháza tanácstermében közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Megalakulás, 2. Alapszabályok megállapítása, 3- Tisztviselőkar megválasztása, 4. Indítványok" A vasárnapi alakuló ülésről s ennek kapcsán az akkori szentendrei társadalom problémáiról, egy meglepően élesszemű „Anonimus"-ként szignált elemzés jelent meg a Szentendre és Vidéke 1914. február 22-i számában: „Л kaszinóról. Városunk nemzetiség és vallás szerint nagyon is széttagolt intelligenciája körében évek óta tapasztalható a hajlandóság társadalmi tömörülésre, ...de fájdalom, egységes, egészséges tömörülés, mely magába zárta volna e város intelligenciáját nem jöhetett létre, mert ily irányú törekvést mindig kiaknázta a közelmúltban oly erősen hullámzó politika. Természetes, hogy oly intézmény, melynek gyűlölködés volt a melegágya, csakis tiszavirág életű lehetett. A politika keltette életre a már-már halófélben levő Petőfi Asztaltársaságot, de rövid, néhány heti nem éppen dicsteljes szereplés után el is temette örökre. Tagadhatatlanul a társadalmi egyesülés, érintkezés szüksége hozta létre a Dunaparti Asztaltársaságot, mely később a Szentendrei Társaskör nevet vette fel, de életképes ez sem volt, mert néhány vezető tagjának a helyi politikában való túlságosan exponált mivolta alkalmatlanná tette arra, hogy e város intelligens közönségét tömörítse. Mindezeknél szerencsésebb kezű alkotás volt a szentendrei Sport-Egylet, melynek az ez ideig fennálló egyesületek között legjobban sikerült a vallás és nemzetiség szerint széttagolt elemeket egyesíteni. Végtelen kár, hogy az egyesület kaszinói életének elhanyagolása, továbbá a vezetők s az ifjúság egy része közti meghasonlás a felbomlás útjára vitte az egyesületet. Szándékosan hagytam utoljára városunk egyik legrégibb, de a felbomlásra legjobban megért egyesületének, az 1910-ben megszűnt kaszinónak felemlítését. Ezt az egyesületet véleményem szerint nem kizárólag a politika - mint azt sokan állítják -, hanem a benne uralkodó rettenetes bürokratikus szellem (kiemelés S.T.) tette tönkre. Ezen szomorú előzmények beható mérlegelése után ismerhetjük csak meg a szentendrei kaszinó múlt vasárnap tartott alakuló ülésének valódi erkölcsi értékét. A gyűlésen - ha nem is teljes -, de mégis nagyon tekintélyes számban képviselve volt városunk intelligens közönsége nemzetiség s vallás különbség nélkül. Be kell végre látnia mindnyájunknak, hogy egységes társadalmi élet teremtése, egymás megbecsülése, szeretete, tisztelete, egymásban a szerető felebarát felismerése, a kölcsönös kollegialitás, szolidaritás megteremtése, a rágalom, az emberszólás, a gyűlölködés rákfenéjének kiirtása nem egyesek érdeke, nem néhány ideális lelkű rajongó ábrándja, hanem elsőrendű közös érdeke mindnyájunknak, kiket a sors a gyűlölködés ezen szigetére vetett. S e tűrhetetlen állapotokon egyedül csak egy intézmény, a kaszinó segíthet, de természetesen csak akkor, ha ezen kaszinó élete nem merül ki néhány tarokkista összejövetelében, hanem gyűlőhelye, empóriuma lesz a város intelligens közönségének, hol azután nem méltóságos, nagyságos és tekintetes urak, hanem egyedül kaszinói tagok lesznek a megjelentek, hol nem egymás hivatalbeli cselekedetét, avagy közéleti szereplését bírálják, hanem a fehér asztalok derűs világánál emberben az embert ismerik meg s megtanulják egymást becsülni, szeretni s egymásban többé nem a hibát, a gyengeséget keresik, hogy azt adandó alkalommal a nyilvánosság előtt felhasználják, hanem megtanulják felismerni egymásban azon nemesebb tulajdonságokat, érzelmeket, melyek minden ember szívében s természetében rejlenek, s melyek kiváltására nem a közélet vad zsivaja, szenvedelme, hanem a családi vagy társas élet rendeltetett. Vegyünk példát a nálunknál kevesebb intelligenciával bíró társadalmi osztályoktól. Nálunk a földmunkásoktól kezdve minden társadalmi osztálynak meg van a maga egyesülete, testülete, hol egymással egyetértésben, szeretetben élnek, s hol a szükség úgy kívánja, egymás segítségére si372