Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

JEGYZETEK 1. Budai útnak a CeglédtŐlkb. 8 km-re lévő, az azonos nevű vasúti megálló körüli, több apróbb határrészből összetevődő külterületet nevezzük. (Hivatalos megnevezése ma: //. sz. belterület) Csala István jellemzése igen pontos, ez a határrész jó közlekedési feltételei, postája, boltja, iskolája, gazdaköre, szőlőtelepei révén a város többi tanyáskörzetéhez képest mindig jobb helyzetben volt. A ceglédi településhálózat a jellegzetes magyar mezőváros egyik példája, a téma szakértője, Erdei Ferenc műveiben kiváló elemzés olvasható e kérdéskörről. Rajta kívül a II. világháború előtti népi írók, a falukutató mozgalom tagjai is komoly figyelmet szenteltek a tanyák népe jelenének és jövőjének. Maga Csala István egyik parlamenti beszédében szintén kitért a tanyasi lakosság sorsára. Csala István a beszélgetések során többféle jelzővel is illette önnönmagát: parasztember, kisparaszt, agrárproletár. De sorstársait is többféle kategóriába sorolta be: gazdálkodó, kisgazda, középparaszt. Sokan és sokféleképpen igyekeztek leírni az egyes megjelölések pontos jelentéstartalmát, meghatározni azonos és különböző jellegzetességeiket. Külön tanulmányt érdemelne a paraszt szó jelentésének koronkénti változása is! A téma részletes taglalására ezen a helyen nincs mód, az eligazodáshoz annyit mégis le kell írni, hogy Csala István gazdasági helyzete, életszínvonala, életmódja alapján leginkább a kisparaszti rétegbe sorolható be. 2. A ceglédi felekezeti nézeteltérések, villongások "természetrajzához" annyit kell hozzáfűzni, hogy valóban nem hitbéli különbségek álltak a háttérben, hanem, amint Csala István is utalt rá: a két legnépesebb felekezet tagjainak eltérő gazdasági-társadalmi helyzete, életmódbeli különbözősége. A visszaemlékezések több olyan történetet megőriztek, melyek szerint számos egyéni tragédiát okoztak a felekezeti különbségek pl. a házasságok, a temetések, a keresztelések során. Az ilyen esetek békés megoldását szolgálta volna a reverzális , azaz az eltérő felekezetű házastársak egyikének írásbeli nyilatkozata, melyben gyermekeik vallási hovatartozásáról döntöttek. Azonban amint a példa mutatja: sem a "hátrányos helyzetbe" került egyház, sem a családi közvélemény nem vette jónéven az effajta eljárást. A "négy József legendáját" Takács Józsefreformátus, Horváth József katolikus, Tőrök József'evangélikus lelkipásztor és Feldmann'József rabbi barátsága ihlette. A fejezetben említett tanyasi tejszövetkezet érdekes, de nem egyedüli példája volt az öntevékenyen szerveződő, paraszti gazdasági társaságoknak a városban. 3. A vidéki önkormányzatok működéséről az 1929:XXX. te. rendelkezett. Eszerint a képviselőtestület tagjainak 40%-a a legtöbb adót fizetőkből, a virilisekből állt, a maradék választás útján került be. A törvényhatósági bizottsági tagok 20%-a szintén nem választás útján jutott a testületbe, hanem kinevezett örökös tagokból, az érdekképviseletek küldötteiből és az önkormányzat köztisztviselőiből állt. A ceglédi képviselőtestület itt említett, zsidókra vonatkozó vitája kapcsán meg kell jegyezni, hogy a téma megtárgyalása bizonyára az ún. zsidótörvényeknek volt "köszönhető". A szégyenteljes törvénycikkek 1920 és 1941 között keletkeztek, (a "numerus clausus" 1920-ban, a másik három 1938ban, 1939-ben és 1941-ben) A magyar kormányok által hivatalos politikai eszközzé "avatott" antiszemitizmus Ceglédetsem hagyta érintetlenül. Pl. 19221924-ig Ceglédi Keresztény Hírlap címmel az ÉME helyi csoportja útszéli, uszító, szélsőséges hangú újságot adott ki. Nem meglepő, ha a "földosztás" mindenható jelszavával a Nyilaskeresztes párt is szerzett ceglédi híveket. Mindezeket természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, de az mégis hiba lenne, ha Ceglédegészét antiszemita városként emlegetnénk. A magán vagy családi kapcsolatokba ugyanis soha nem férkőzött be ez a métely. Érthetetlen tehát és minden hiteles alapot nélkülöz pl. Erdei Ferenc 1931-ben tett, Ceglédre az antiszemitizmus bélyegét rásütő megjegyzése. {Erdei Ferenc: Futóhomok 89.p.) Az itt említett párt, teljes nevén a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt 1930. október 12-én alakult meg, vezetői közt többek közt NágyFemnc (1903-1979), Tildy Zoltán (1889-1961), Eckhardt Sándor (1890-1969) neve találhakó. Az 193l-es választásokon 14 mandátumot nyert a párt. A ceglédi csoport megalakulásának pontos ideje, a