Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)
Ügyüket - véleményük szerint - támogatni látszik, hogy ilyen irányú kérésük a zselléreknek is volt már évekkel előbb (azaz ami a közös legelő elkülönítését illeti). Mivel az úriszék korábban azzal „vigasztalta" őket, hogy amennyiben 3-4 év múlva sorsuk e téren jobbra nem fordul, akkor keressék meg kérésükkel a Vármegyét és tőle nyerjék el a szükséges engedélyt. Most tehát azt kérik, hogy a Vármegye járuljon hozzá az elkülönítéshez és a szakszerű munka elvégzésével a vármegyei mérnököt bízza meg. Az elkülönítéssel járó költségeket maguk a jobbágyok vállalják. A vármegye egy hónap múltán az ügyet az úriszékre tartozónak minősítette és a kérelmezőket oda utasította. A gombai tagosítás korábbi mérnöki munkálatait is elvégző vármegyei főmérnök - a jobbágyokkal és a zsellérekkel folytatott úrszéki tárgyalások után - egy tervet készített a legelőelkülönítésre. Mivel korábban is nagy volt a hajlandóság az egyezkedésre, a tervet lényegében változtatás nélkül mindkét fél elfogadta. Mivel a zsellérek szántóilletménye két helyen feküdt (a gombai határ Zsigeríelé eső Jankónak nevezett részén és a Mogyorósnak nevezett, a falu fölötti közös legelő mellett), célszerűnek tűnt - és így is zajlott le - a következő ingatlancsere: A Jankó nevű 30 holdnyi zsellérföldet - annál is inkább, mert ez jobbágyilletőségek mellett fekszik - elcserélik a Mogyorósban levő, a zsellérföldek mellett levő közös legelőből kimérendő ugyanakkora területű ingatlannal. így a zsellérek legelőbeli illetőségüket, a zsellérföldek folytatásában, egy tagban a Mogyorósban kapják ki. Ez továbbá azért is gazdaságos és ésszerű megoldás volt, mert ,,...a' zsellérek tarló szabadulás utáni legeltetésök az elkülönzés által ne nehezíttessék, - a mennyiben ti.i. marháikat a' jobbágyok illetőségén keresztül kellene Jankó nevű földjökre hajtaniok." A jobbágyok pedig hozzájutva a Zsigeríelé eső eddigi zsellérföldhöz, az szervesen összefügg majd a nekik ott korábban kimért, így tehát szomszédos földdarabokkal. Az úriszék lényegében csak azt a megjegyzést fűzte az egyébként minden fél megelégedésére létrejött egyezséghez és elkülönítéshez, „... hogy az illy módon elkülönözendő legelőből egy féltelkes jobbágy két hódat, a' többet vagy kevesebbet bíró pedig e kulcs szerint többet vagy kevesebbet, egy zsellér pedig 600 négyszögölet vetett takarmány termesztésre ha akar föltörhet, 's azt magány hasznára fordíthatja. -" Az intenzívebb gazdálkodásra való törekvést tükrözi az is, hogy 1856-ban a volt go m bai telkes jobbágyok azzal fordultak a monorifőbírói hivatalhoz, hogy az 1839-ben megkezdett ésl840-ben befejezett tagosztálykor lefolytatott földesúri és jobbágyi legelőelkülönítés értelmében nekik ítélt részt „...magok közt ismét elkülönítetni és szántó földekké alakíttatni kérik..." Az az év június 13-án tartott vármegyei tanácsülés jegyzőkönyvéből a gombai úrbéri peranyaghoz csatolt kivonat az úrbéri ügyrendtartásra hivatkozva - és annak értelme szerint - azt tartalmazza, hogy az ügyben a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. 54 Ezek szerint az 1853- évi „úrbéri pátens" és a „kárpótlási és földtehermentesítési nyílt parancs" paragrafusainak (45-§.) megfelelően felszerelt és az ügyrendtartásban (158.§.) előírt, a szolgabírói hivatal bizonyítványával (amely igazolja, hogy a legelőelkülönítést a volt jobbágyok nagyobb része kéri) megtámogatva újra folyamodniuk kell a „törekvő" gombaiaknak, hogy óhajuk teljesülhessen. 194
