Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

tos Redemptionalis földjeit Csókán Katón és Móricz Gátján lévő nyilassát... két száz forintokon... a' Teleken lévőket pedig magának resolvalta, és a' belső falubeli osztályokat, nem külömben erdő és gaz nyilasokat..."

83 Devecseri János 1849-ben készített végrendeletében úgy határozott, hogy „Van 7 darab erdőm, András fijamnak ezekből hagyok négy Darabot a melyeket igy nevezik (sic!) fok területébe van kétt darab ismét Gaz nyilisba amelyeket Devetseri János rokonomtól szereztem..." ** Lacháza szűk belső határa a legeltetésre alkalmatlan volt, csupán Jakabháza pusztán adódott erre lehetőség. „Pusztai Jakab Háza, melly 200 hold Erdőből és mint egy 400 hold Legelőből a Helység határja" - jegyezték fel 1820-ban.

ss A Kiskunság déli részén, távol Lacházától Móricgát pusztán tartották a heverőjószágot. Az 1775. évi felmérés alkalmával a következőket válaszolta a magisztrátus erre vonatkozóan: a helységnek „Van circa 10 darabbul álló szarvas marhája, melly Móricz Gáti pusztán szokott járni... Vagyon Móricz Gattyán 1 Szilaj Ménes 2 Gulya, Ökör csordánk is ottan jár egy darab ideig, ismét 2 juh nyájja, de szoros a Pascuuma ennyi számbul álló Jószágnak, 's mindennemű marhát, tehettsége szerént még ekkoráig minden proportio nélkül akárki is a' Lakosok közzül... Vagy 2 kis falka Gőből Móricz Gátyai, mellyen is tarthatott ekkoráig minden Gazda tehettsége szerént ökröket,..." н6 Jóllehet, a redempció során a helység pusztákat is megváltott, szükség volt még további földterületekre, amelyeket a szomszédos pusztákon használtak a lacházi gazdák. A helység 1755. november l-jén vette bérbe négy esztendőre a dabasi Halász famíliától Ordas puszta fele részét.

87 Szent István puszta a gróf Keglevich család birtokához tartozott, s a lacháziak bérelték évről-évre. Az 1787/88. esztendőben 155 gazda művelt földet ott, s 1215 ft 10 dénár árendát fizettek érte. Keglevich Ádám 1796. november 16-án 10 évre adta bérbe Szent Iván pusztáját.

88 Később. Lacháza elesett ennek használatától. Erről így nyilatkozott a magisztrátus 1711. szeptember 9-én a kerületi vicekapitányhoz írott levelében: „Mely tudva lévő el kerülhetetlen bizonyos szükségek légyén tovább Helységünk Lakosainak szűk határunk miatt az Árendás földre, hathatós indító okul szolgál azon szánakozást érdemlő Esetek, melly szerént az eddig élelmünket meg-adó Szent Iványi Árendás Pusztából Dömsöd Helysége által ki üttetvén, azok azt tulajdon birtokokba 32 esztendeig tartó zálogba vették." m A pilisi gróf Beleznay család birtokához tartozó Bankháza puszta nélkülönözhetetlen volt a lacháziak számára. 1759-ben 1755 ft 50 xr, 1777-ben 1379 ft 30 1/2 xr, árendát fizettek érte.

90 Az 1809-es évben 32 esztendőre vette bérbe a lacházi tanács. 130.000 forintot Ígértek érte, ám Beleznay Sámuel ezt kevesellette, mondván, hogy 400.000 ft-ért is zálogba tudja másoknak adni. Szent Iván puszta esetéhez hasonlóan veszély fenyegetett, hogy Lacháza elveszíti Bankházát is. 1811-ben erről így nyilatkoztak: „Illy sanyarúságok közöt szorongattatván, hogy az ember emlékezetedtől fogva Lakosink által árendába birt Bankházi élő földünktől is örökre el ne essünk, kénteleníttettünk magunk tehettsége meg erőltetésével annak tsak fele részét nagy Summában, u.m. 65 ezer ltokban, tsupán 15 esztendőig tartó zálogba venni; de még ezen tsekély birtokunk sem állandó azon kevés ideig is, mert már ez eránt is Evocáltattunk; sőt a' mi több, maga a' Proprietarius Beleznay Gróf Ő Nagysága már fel is mondott, a' reánk jövő Deczemberre Capitalisunknak. Melly szerént azon fél Pusztához is kevés reménységünk van; más felé sem találhatunk pedig árendálható földet." ,;| A lacházi tanács tehát 130.000 ft árendát Ígért 32 esztendőre Bankházáért, azonban Beleznay Sámuel ezt kevesellte, mondván 400.000 ft-ot is megkaphat érte. A gróf 1809. május 4-én ajánlotta, hogy 330.000 ft-ért vegyék árendába Bankházát.

92 Nyilván ilyen nagy összeg előteremtése lehetetlennek bizonyult, s ezért csupán fele időre, és csupán a puszta felét tudták árendába venni, ami természetesen, a tulajdonos földbirtokosnak nem a legjobb megoldásnak bizonyult, s ezért tartottak a lacháziak attól, hogy elesnek ennek használatától is. Ez azonban nem következett be. PESTY Frigyes tudósítása szerint „Nagy Bankhaza... 1856ik vetetett meg örök áron a Laczháziak által Beleznay grófi családtól." 93 163