Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

Bankháza fel puszta 1804. évi felosztása alkalmával 250 gazda 309 porcióhoz jutott. Illésy Istvánnak jutott a legtöbb, 5 rész, utána következett Jaksa János 4 1/2, Józan István 4, valamint öten 3 porcióval.

94 A „Nagy Bankházi Alsó, vagy is a Kereskedő Utón alól lévő Rész földnek, Nyomásnak a' Lakosok között való felosztó Laistroma" 1834-ben 257 gazdát tüntet fel, akik 309 porció földet birtokoltak.

9,5 Bankháza pusztán is három calcaturában művelték a lacháziak a földeket. Deák Péter 1820. április 16-án kötött zálogegyezségében ingatlanait megnevezi, s utal a nyomásos határhasználatra is: „én 121 Rftos Redeptionalis földemet Bankházi 15 ftos Proportio után osztott földemmel edjütt Peregi Lakos Szekeres János, Lackovits Mihályk' és Györgyk' felébe árendába... ki adtam... Az Esztendő kezdődik folyó esztendei Ugar szántáskor és fog tartani 1823

ik Ugar szántásig..." % A közeli Szent Tamás pusztát is bérbe vették. Tudjuk, hogy 1762-ben l6l gazda fizetett árendát a használatba vett földért.

97 Pákát is bérelte Lacháza. Az 1806. március 25-én végrehajtott földosztás során 2278 2/5 jugerumot mértek ki: a „Dűlő kezdődött az Aranyhegyi Csárda felől az Határban, és a' Szegedi út minden 'sák alá valónak 5 öl, egy portionak pedig 250 öl, vagyis 50 láncz az 5 öles lánczal... Melly szerint osztottunk minden Jugerumba 1500. quadrát öleleket..."

98 Tehát, egy „zsák alá való föld" megfelel egy jugerumnak, 1500 négyszögöllel számított holdnak, a porció pedig 50 hold földterületnek. PEREG Pereg XVIII-XIX. századi iratai sajnálatos módon igen hiányosan maradtak fenn, s ezért a határhasználat rendjét csupán számadatokkal tudjuk bemutatni, elsősorban a határhasználatra, a szántóföldi művelésre vonatkozik mindez, mert a legelőhasználatra bőséges adatok szolgálnak bizonyságul. Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a peregiek a helység hátrányaként mondották, hogy „Határjaink szűkek és fölgyeink, noha bírható termékenységűek, de kinsinyek." A peregi határhoz tartozott Imrefa is.

99 A szántóterület nagysága igen változó volt a XVIII. században. Az 1715. évi összeírás 144 pozsonyi mérőt, az 1720. évi 107 1/2, az 1728. évi pedig 241 p.m. szántót tüntet fel. Az urbárium 1770-ben már 674 1/4 hold szántóföldet regisztrál.

100 Az úrbéri megváltakozás idején, 1842-ben készített rovásösszeírásban 486 4/8 hold szántó szerepel.

101 A szántóföldet 1715-ben két nyomásban használták. A népesség gyarapodásával, s a szántóterület növekedésével már 1768-ban három kalkatúrás rendszer volt érvényben. „Helységünkhöz tartozó szántó fölgyeink szenvedhető termékenységűek és közöttünk három vetőre vagyis calcaturára vannak fölosztva; minden vetőben két tábla földünk vagyon. Ezen három vetők vagyis calcaturák egy arányúak, az földünknek pedigh kicsinysige miat három, két és egy fertályokra vannak föl osztva. Már 2 fertályos vagy fél házhelyes jobbágy önnön vetőiben edgyenként 5.p. mérőnél többet nem vethet." - jelentették ki 1768-ban a peregi jobbágyok. Az úrbéri megváltakozáskor is három nyomásban szántották a szántóföldi illetményt.

102 A tagosítás időpontját nem ismerjük, de feltételezhető, hogy a nyomásos földművelési rendszer a XIX. század második felében szűnt meg, a környező helységekhez hasonlóan. Pereg határának csupán kis részét lehetett kaszálóként hasznosítani: „Kaszálló réttye penigh az helysígh határjában nincsen. Hanem az mely rétek tanálkoznak, azokat az helysígh számára közönségessen szoktuk kaszálni, honnan 40 szekérre való szénát gyűjtünk és köz haszonra fordíttyuk. Sarjút ezen részben nem szoktunk kaszálni, de nem is lehet, mivel másodszor az fű kaszára nem nevelkedik." - mondották 1768-ban.

103 Tehát, kisebb kaszáló azért akad Pereg határában is. Az 1715. évi összeírás 36, az 1720. évi urbárium - a jobbágyok vallomásának megfelelően - nem jelez kaszálót, csupán a helység használatában mutat ki 40 ember kaszálónyit. Az úrbéri megváltakozáskor 1842-ben 195 hold rétet regisztrál az adóösszeírás.

m Ez a mennyiség több, mint amennyit az úrbéri egyezség kimutatott. A IV. osztályú jobbágy helységben az egész telek után 8 164