Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején

földesurak a gyerekeiket itt iskoláztatták. Sok özvegyasszony, vagy gyerekes család is erre rendezkedett be, hogy diákokat, úgy nevezett »kasztosokat« tartott. Nem jól mondom, hogy »tartott«. »Hizlalt«, mert olyan bőségesen látta el diákjait, hogy azok tavaszra mind kihíztak a sok disznótoros lakoma után. Az iskolai év megnyitására aztán, szeptember első napjaiban benépesült a város. Jöttek a kosztosok, elkísérték őket néhány napra a szülők is. Ezt a dátumot evidenciában tartották a vidéki színtársulatok és évente ellátogattak ilyenkor egy háromhetes vendégszereplésre. Színház nem lévén, kibérelték a városi szálloda nagytermét.

31 A díszleteket, bútorokat kölcsönkérték a lakosságtól és esténként mindég zsúfolt ház előtt játszottak. Egy alkalommal óriási reklámmal beharangozták, hogy az igazgatónő jutalom estjére megígérte vendégjátékát a világhírű nagy tragikánk: Jászai Mari. Mégpedig az б leghíresebb szerepében fog fellépni, az Elektrában. A nagyterem zsúfolásig megtelt. Pótszékeket állítgattak a fal mellé. A karzat majd lerogyott. Lélegzetvisszafojtva gyönyörködtek a nézők a nagy tragika hatalmas, s szenvedélyes kitöréseiben. Olyan csend volt a nézőtéren, hogy a légy röptét is meg lehetett volna hallani s mikor a lebontott hajú, mezítelen karú, fekete gyászruhás anya Orestes hamvai felett kesereg, sír zokog, letérdel az urna fölé s azt ölelgeti és a legfájdalmasabb emberi szenvedéseket produkálja, akkor a halálos csendben az egyik pógár odasúg a szomszédjának, de úgy, hogy a távolabbiak is meghallhatták: »Hínye, de őszi a fene ...«" Bakos Ambrus unokája, id. Bakos Géza emlékezései tehát, életképeket villantanak fel Nagykőrös múlt század végi életéből. A történetek, adomák jó stílusértékre vallanak. Az irodalmi stílusban megírt életképek sok értékes adatot tartalmaznak, melyek Nagykőrös XIX. századi történetét és néprajzát jól dokumentálják. Megismerhető az erőteljes átalakulásban lévő mezőváros. Nagykőrös jóllehet már az 1820-as években függetlenítette magát a földesuraitól, de a polgári fejlődés csupán a kiegyezés utáni évtizedekben vehetett nagyobb lendületet. A város arculata fokozatosan változott a társadalmi, gazdasági fejlődés következményeként. A redempciót követően szilárdult meg a paraszti birtokstruktúra. A föld öröktulaj donna vált, s abba kerültek a közös használatban levő földek is. A tágas közöslegelő (Alsó- és Felsőjárás) 1875-ben került felosztásra, s az erdőhasználati jog is (kvóta) felosztódott. A tanyásodás újabb szakasza kezdődött. A régi mezeikertes határ mellett, a legelőkön dűlőkre osztották a feltört gyepet, s tanyák épültek fel a földeken. A gazdálkodás szerkezete is átalakult. A földművelés került előtérbe, amely szervesen kapcsolódott a belterjes, állattenyésztéshez. Istállózó jószágtartás vált domináns tényezővé. A belterjes gazdálkodásra berendezkedett tanyák körül virágzott fel a kertészet. A konjunktúra, kedvező piaci lehetőségek mind intenzívebbé tették a gyümölcs- és zöldségtermesztést a szőlőhegyeken is (Bokros, Tázerdő, Zsíros-, Kálmán-, Temető4iegy, Tormás, Lencsés-Világos, Tázerdő, Pödök). A gazdasági élet vérkeringése a város központjában tartott hetivásárokon volt mérhető. Hatalmas méreteket öltött az árufelhozatal, nem csak helyből, de a szomszédos községekből is, s vitték tovább hazai és külföldi nagyvárosok piacaira. A gazdasági pezsgés éreztette hatását a társadalomban is. A vagyonosodás legjobban az építkezésben mutatkozott meg. A városi tanács nagy súlyt helyezett a városrendezésre. Az átfogó építési szabályrendelet 1883-ban látott nap31 A városi szállodában kapott helyet a színház, a nagyteremben. Az épület tervezésekor díszlettervek is készültek. PML NKV Polg.m. ir. 1885. 183