Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kotics József: Méhészet és paraszti életmód

KOTICS JÓZSEF MÉHÉSZET ÉS PARASZTI ÉLETMÖD Az emberiség kultúrtörténetében már a legkorábbi időktől igen jelentős szerep jutott a méhészeti termékeknek, a méznek és a viasznak. A méz a cukor megjelenéséig az egyetlen édesítőszer volt, míg a viaszt előnyös tulajdonságai tették nélkülözhetetlenné. A méhészkedés nyomai mindenütt megtalálhatók, ahol azt a természetföldrajzi és klimatikus viszonyok lehetővé tették.

1 A magyar méhészkedés története a finnugor együttélés időszakától számítódik, amikor is a finnugor ősnép a preindoeurópaiaktól eltanulta a méh vadásza tot.

2 A magyarok elődei vándorlásaik során olyan népekkel kerültek kapcsolatba, éltek együtt velük, akiknek életében az erdei méhészkedés jelentős szerepet játszott. Ugyanez mondható el a honfoglalás korában a Kárpát-medencében talált népekről is. így joggal feltételezhető, hogy az erdei méhészkedés ismeretével számolhatunk a vándorló és honfoglaló magyarságnál is. A letelepült földművelő életmódra való áttéréssel párhuzamosan a jobbágyfalvak életében is mind jelentősebb szerep jut a méhészetnek. Az évszázadok során a magyar parasztság méhészkedési gyakorlatában a zsákmányoló ill. a házi méhtenyésztés egymás mellett létezett, arányuk jelentőségük azonban a századok során jelentősen módosult. A zsákmányoló és a házi méhtenyésztés között egy átmeneti forma az erdei méhtartás is létrejött. Ennek meglétét — ha csak szórványosan is — egyes magyar területeken is feltételezhetjük.

3 A meginduló magyar néprajzi kutatás kezdetben egyáltalán nem fordít figyelmet a paraszti méhészet vizsgálatára. Később szinte kizárólagosan csak a zsákmányoló méhészet

4 és a méhészhiedelmek

5 témakörében születnek publikációk. Mindkét megközelítés során a méhészkedés archaikus rétegét kívánja feltárni a kutatás. Mindaddig, amíg a magyar parasztság méhészetét a gyűjtögető gazdálkodás keretei között vizsgálták, természetszerűleg föl sem vetődött a méhészet árutermelő tevékenységként való megközelítése. Jóllehet a legújabb kutatások a házi méhtenyésztés vizsgálatát állították a középpontba,

6 a méhészet paraszti életmódban betöltött szerepének, gazdasági jelentőségének feltárása még mindig 1 összefoglalóan lásd Eva CRANE 1983. 2 GUNDA Béla 1989. 29—30. 3 BALASSA M. Iván 1970/a 4 FÉNYES Dezső 1934.; IMPLOM József 1935.; GÖNYEY Sándor 1935.; SÖREGI János 1935.; MOLNÁR Balázs 1957.; GUNDA Béla 1966. 5 Itt egy külön kutatási irány a kéziratos méhészkönyvek közzététele és elemzése. KÖSZEGHY Sándor 1895.; KOVÁCS S. János 1891.; HOFER Tamás 1951.; MÁNDOKI László 1959.; SCHRÄM Ferenc 1961.; BALASSA M. Iván 1970/b.; SZABADFALVI József 1983.; A méhészhiedelmekhez lásd még: GYÖRFFY István 1933.; GUNDA Béla 1945.; BERZE NAGY János 1938. 6 LÜKÖ Gábor 1934.; CSABA József 1948, 1971.; SZABADFALVI József 1956, 1967.; KÓS Károly 1949.; HAJDÚ Mihály 1962.; H. BATHÖ Edit 1988.; KOTICS József 1988. 49