Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Kotics József: Méhészet és paraszti életmód
várat magára. Meglepő módon a néprajz mellett az agrártörténeti kutatások sem méltatták figyelemre a méhészet rentabilitásának kérdését. 7 Magyarországon a méz és viasz már a XV— XVIII. században fontos kiviteli cikk volt. 8 Jóllehet a későbbiek során valamelyest veszített jelentőségéből, mind a történeti mind a recens adatok kiterjedt méhészkedési gyakorlatra utalnak. Az 1912. évi statisztikai összeírás adatai azt mutatják, hogy az ország 12 481 községe közül 11 392-ben foglalkoznak méhtenyésztéssel. 9 Az összeírás szerint a legintenzívebb a méhtenyésztés Csik, Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Torontál, Tolna, Csanád, Hajdú, Máramaros, Alsófehér, Hunyad, Szabolcs és Tordaaranyos vármegyékben. Az ország 15 községében és városában 100-nál több méhészettel foglalkozót találunk, így ezeket joggal tekinthetjük méhészeti központoknak. Ezek a települések a következők: Gyergyóbékás, Hódmezővásárhely, Békés, Karcag, Nagykikinda, Felsőireg, Makó, Hajdúböszörmény, Herincse, Mogos, Blezseny, Nyíregyháza, Bányahavas, Bisztra és Jászberény. A felsoroltakon kívül fontos méhészeti központnak tekinthetjük még mindazon községeket, amelyekben 25—100 méhtenyésztő van. 10 Az országban 1912-ben 378 ilyen község van. Jellemzőek azok az adatok, amelyek a kasban és kaptárban tartott méhcsaládok arányát mutatják. Míg 1887ben majd ötször annyi kasban tartották a méhcsaládokat, mint kaptárban, 1906ban már a kasok aránya nem éri el a kaptáraik kétszeresét sem, 1912-ben pedig a kaptárak száma minimálissal kevesebb a kasokénál. Ez azonban az országos átlagot jelöli csupán, egyes megyénként és területenként óriási eltéréseket találunk. A kaptár kas aránya a legkedvezőtlenebb Ung megyében, itt majd minden nyolcadik kasra jut csak egy kaptár, de Bereg, Szolnok-Doboka és Hunyad megyékben is több mint ötször annyi kas található, mint kaptár. Ezzel szemben Pest megyében már majd ötször annyi a kaptár, mint a kas, ugyanígy Temesben. Csanád megyében pedig tízszer, míg Torontál megyében már húszszor annyi kaptárt találunk a méhészek kezén, mint kast. 11 Mindezek mellett az 1912-es összeírás adataiból szembetűnő, hogy a méhtenyésztéssel foglalkozó községek 72%-ban a méhtenyésztők száma jelentéktelen, itt a méhészettel foglalkozó gazdaságok száma nem haladja meg a tízet. 12 Mivel magyarázható a parasztgazdaságok igen jelentékeny részének tartózkodása a méhészettől? Elsődlegesen a méhek domesztikációjának más háziállatokhoz viszonyított eltérő mértékére kell utalni. A méhek domesztikációja ugyanis nem következett be olyan mértékben, mint más háziállataink esetében. Az ember nem tud fajtanemesítésükről gondoskodni, belső életüket sem tudja befolyásolni, azt maguk a méhek szervezik. A méhek életének a hagyományos kasos-köpűs tartás keretei között az ember inkább passzív szemlélője, mintsem aktív irányítója. A méhekről való gondoskodás során a méhészek fokozottabban csak a rajzás és a lépelvétel idején avatkoznak a méhek életébe. Ez egyrészről azt jelenti, hogy viszonylag kevés beruházással és kis munkaráfordítással lehet a méhészkedés hasznát élvezni, másrészről azonban a pa7 A magyar mezőgazdaság történetét bemutató összefoglaló munkák még csak említést sem tesznek a méhészetről. GUNST Péter Szerk. 1970, 1976.; A néprajzi irodalomból egyedül SZILÁGYI Miklós tanulmányát említhetjük, aki levéltári források alapján igyekszik felderíteni a méhészet gazdasági jelentőségét a XVIII. századi Nagykunságban. SZILÁGYI Miklós 1966. 8 TAKÁTS Sándor 1900. 9 AMBRÖZY Béla 1914. 689. 10 ABRÓZY Béla 1914. 689. 11 AMBRÖZY Béla 1914. 691. 12 AMBRÖZY Béla 1914. 689. 50
