Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Bódi Zsuzsanna: A Pest megyei cigányok 1768. évi összeírása

gyermekek magas (45,78%), valamint a 60 éven felüliek elenyésző (2,21%) arányát mutatja. A halandóság tehát a nők és a gyermekek körében nagyobb, de az egész népességet az alacsony átlagéletkor jellemzi, 30 év felett mindkét nemnél jelentősen csökken az egy-egy korcsoportba tartozók száma. Az özvegyek aránya az egyes korcsoportok létszámához viszonyítva a következőképpen alakul: özvegy a férfiak a nők 15—39 évesek körében 1,05%-a 3,5%-a 40—59 évesek körében — 17,5%-a 60 év felettieknél 11,10%-a 34,8%-a A családi állapot szerinti megoszlás a házasságkötési szokásokra vet fényt. Korai házasságkötésre utal, hogy a nők 15—19 éves korukban már nagyrészt házassági kapcsolatot létesítettek és a férfiak egy része is házas ebben a korosztályban. A házassági kapcsolatban való együttélés általános a cigány népesség körében. A 35 év alatti asszonyok átlagos életkora első élve maradt gyermekük születésekor 18,5 év. A 15—20 éves nők körében 3—4 gyermeket nevelő is van, a legtöbb gyermek a három legnépesebb női korcsoport (15—30 évesek) háztartásában található. (5. táblázat) A 35 év alatti nők termékenységét vizsgálva megállapítható, hogy gyermekeik 74 százaléka 1—3 éven belül született. (6. táblázat) Az együtt élő férfiak és nők életkorának különbségét a 7. táblázat mutatja. A férfi az idősebb a házasok valamivel több, mint 90%-a esetében. Településtípusonként eltérések vannak, a városokban kisebb a korkülönbség és nagyobb a férjüknél idősebb nők aránya (14,85%). A háztartás összetételét meghatározó gazdasági, települési és demográfiai tényezők összefüggéseinek vázolása után a háztartások típusait vizsgáltam az összeírás alapján. Ezt a váci és a pilisi járás adatainak összesítésével végeztem el, mivel a másik két járásban nem az egy háztartásban élőket, hanem a szülőket és a gyermekeket vették egy egységnek. A magas halandósági mutatók a XVIII. században a háztartások alacsony lélekszámát feltételezik. A 8. táblázat mutatja településtípusonként a háztartások megoszlását a háztartástagoik száma szerint a váci és a pilisi járásban, összehasonlítva az 1785. évi megyei népszámlálásnak a településekre vonatkozó adataival. A cigány háztartások létszáma a községekben azonos az egész lakosság körében tapasztalható val, a városokban és a pusztákon az átlagos háztartásnagyságnál kisebb. Láttuk, hogy a cigány népességre a korai házasságkötés jellemző. A házasságkötés utáni lakóhelyváltoztatás nagyrészt patrilokális, a férfi a házasságkötéssel általában nem válik háztartásfővé. Az önálló férfi háztartásfők aránya korcsoportjukon belül a vizsgált járásokban az alábbiak szerint alakul: —19 20—29 30—39 40—49 50— 12,7% 52,8% 94,4% 94% 100% A 9. táblázat tartalmazza a településtípusonként a háztartások összetétele szerinti háztartástípusokat a Laslett-féle elemzési módszer alapján.

10 A vizsgált háztartások főbb jellemzői a következők: Az egyedül élők minden esetben nőtlen fiatalemberek voltaik. Az egyszerű család háztartástípusba tartozott a két járás háztartásainak több mint háromnegyede, a városokban csaknem 90%-a. Általában a szülők vagy testvérek fogadták be a csonka családokat, az özvegy 10 ANDORRA Rudolf, 1975, 1977.; BALÁZS-KOVÁCS Sándor, 1984/a—b. 289