Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kotics József: Méhészet és paraszti életmód

raszti szemlélettől idegen viszonyulást is feltételez. Sajátságos megnyilvánulása ennek a paraszti szemléletnek az a vélekedés, amely szerint olyan háziállatot nem tartanak, amelyik nem ismeri meg saját gazdáját. Ez a fajta vélekedés azonban önmagában még nem adja meg a választ a feltett kérdésre. Emellett utalni kell arra, hogy bizonyos gazdaságföldrajzi adottságok — a bőséges és folyamatos méhlegelő hiánya — eleve megfosztják a méhészkedés lehetőségétől a parasztgazdaságok egy részét.

13 Magyarország éghajlati és természeti adottságai a XVIII—

XIX. század fordulójáig igen jó méhlegelő területet biztosítottak a méhészkedés számára. Ennek következménye, hogy a méhészet ebben az időszakban igen elterjedt s termékeiből az ország jelentős mennyiséget exportálhat. A természeti környezet az ember különösebb beavatkozása nélkül biztosította a méhtartás számára a mézelő területet. A nagy erdőségek, hatalmas rétek, mocsaras területek különösen kedvező méhlegelőt biztosítottak a méhészetnek. A XIX. század elejétől kétirányú folyamat eredményeként jelentősen megváltozik a méhlegelő terület. Egyik oldalról a méhlegelők területének jelentős csökkenését figyelhetjük meg. Ennek fő oka egyrészről a földművelés területi növekedése, valamint a földművelési rendszerek belterjessé válása, másrészről pedig a juhtartás fellendülése, amelyek egyaránt a jó méhlegelő területek csökkenésének irányába hatnak. A másik oldalról, nyilvánvalóan a méhlegelő terület csökkenésének ellenhatásaként, hatósági intézkedések következtében megfigyelhető a méhlegelő tervszerű alakítása is. Ennek következtében hárs és akácfák ültetését szorgalmazzák, amely ugyan nem tudja ellensúlyozni a méhlegelők területi csökkenését, azonban azok minőségi Összetételét jelentősen megváltoztatja. Az összeszűkült méhlegelő gazdaságos kihasználása sok vidéken már csak a méhekkel való vándorlással érhető el. A méhlegelő terület csökkenése mellett a magyarországi méhészet hanyatlásának igen fontos összetevője, hogy a XIX. század elejétől a méhészeti termékeknek, a méznek és a viasznak iparilag is előállítható versenytársai akadtak: a cukor és a faggyúgyertya. A cukorrépából gyárilag előállított cukor viszonylag olcsóvá vált, édesség tartalma nagyobb volt, tárolása is könnyebb volt, mint a mézé, így annak piaci esélyeit jelentős mértékben rontotta. Ugyanígy veszített korábbi jelentőségéből a viasz a sztearin és faggyúgyertya olcsó előállíthatóságának következtében.

14 A legfőbb ok azonban, ami a méhészkedési gyakorlat kiterjedésének útjában áll az, hogy a parasztgazdaságok viszonylagosan állandó termelési szerkezetébe nehezen illeszthető be, miután a méhészettel kapcsolatos munkafolyamatok a legfontosabb gazdasági munkák idejére esnek. A hagyományos méhészet keretei között a termelékenység nem olyan fokú, ami indokolná a gazdaság belső arányainak fölbomlasztását. Ennek következtében a méhészet a paraszti háztartások gazdálkodási rendjében, csak mint nem jelentéktelen mellékfoglalkozás kap helyet. A termelés pusztán a családi szükségletek kielégítésére irányul, vagy azt nem jelentős mértékben haladja meg. A paraszti méhészet árutermelővé válásának történeti koronként és területenként is eltérőek lehettek a motivációi, Magyarországon arra igen kevés példa hozható, amikor egy közösség parasztgazdaságainak jelentős része — a hagyományos méhészet keretei között — árutermelő méhészetet folytat. Azonban a közösség egyes tagjainak nagyobb arányú méhtartására több példa is utal. 13 ÖRÖSI Pál Zoltán 1968. 10. 14 DOMOKOS Ottó 1952. 14—18. 51