Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Lábadi Károly: Ártéri halászat a Drávaszögben

Az évszaktól, a vízjárástól függött, hogy milyen horgokat alkalmaztak halfogásnál. Valamennyi félét helybeli kovácsok gyártották. A puttyogatós halászatkor 15—20 méter hosszú zsinóra kötött fenékhorgot vagy kampós horgot kötöttek. Csalétkül lóbogarat, békát vagy piócát alkalmaztak, ezenkívül a horog fölé csalogatónak piros színű bojtot helyeztek el. A puttyogatós harcsafogás kelléktárába tartozott még a puttyogató, amely egy fél méteres hosszú talpas fanyél. Van nyele, szára, s annak legvégén helyezkedik el a kanálforma, ovális alakú talp. Ügy szólaltatták meg, hogy a vízen úszó csónakból csapdosták vele a víz felszínét. A „putty"-szerű hang olyasféle, mint amilyent a csuka hallat rablásakor. Ez a hang állítólag vonzza a zsákmányt remélő harcsákat. A pólyázó horog szára karikában végződik, abba került a kötél. Akkor alkalmazták, ha a varsába nagy hal jutott, s hogy ne menekülhessen, a szájába akasztották. A kopácsi vejsze: 1. udvar, 2. egyenes lésza, 3. lenk, 4. kürtő, 5. görbe lésza. A vágóhorog fanyélre van húzva, amely fél méter hosszú. A horog és a szár közötti távolság 15 centi. Nagytestű harcsák megakasztására szolgált. A sekély vizekben legeredményesebben a rekesztő halászat eszközeit lehetett alkalmazni. Az emberi segédlet nélkül is működő szerek a legtökéletesebben alkalmazkodtak a körülményekhez. A legnépszerűbb és eredményességben párját ritkító fogóeszközt, a vej szét, a nádból és vesszőből font készüléket a kopácsiak utoljára az 1950-es év végén állítottak fel. Alapanyagát megtermetté a rét. Mestert sem kellett hívni fonásához, a halászok zöme értett hozzá.

12 A vejsze kürtőjének kell a legerősebbnek lenni: a vesealakú rész 2,5 méter magas százhúsz szál mogyoró- vagy kőrisfavesszőből, ritkábban más fajtából készül. A lenk tulajdonképpen fordító fal, tizenkét szál nádból áll, amelyet erős gyékényfonat tart össze, akárcsak a többi részt. Az udvar hatvan-nyolcvan szál 2,5 méter hosszú nádszálból alakul. Az egyenes lésza hossza 400 centi, s 200—250 szál nádat tartalmaz. A görbe lésza öt méter hosszú. Felállításkor legelőször a kürtőt kellett elhelyezni. A halász maga körül szív alakban a kihegyezett nádszálakat a földbe szúrta, s utána kilépett belőle. Két vége között pár ujjnyi rést hagyott, s a falat több helyen dróttal kötötte össze. A kürtő nyílása mindig az áradó víz felé nézett, amerről a halak érkeztek. Az udvar a kürtő nyílása felől került felállításra. Egyik vége a kürtőhöz nyúlik vissza, másik kör alakú udvart alkotott, s arasznyira a lénkkel találkozott. Üj nyelv, azaz nyílás alakult. Egyedül a lészák helyéről nem takarították el a növényzetet, hegyes végeit közé szúrták le. Az egyenes és görbe lésza egyik vége a lenk és az udvar közötti résbe 12 Bővebben 1. LÄBADI, 1987. 44—45. 45