Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk
fci." 22 Azzal most ne foglalkozzunk, hogy hogyan fogadták ezt a perspektívát az akkoriban alakult, vagy éppen alakuló múzeumocskák, gyűjtemények vagy csak kiállítások, hanem a továbbiakban az Ikvai által körvonalazott módszertani kérdésekre figyeljünk. Elsőnek nyomatékosan figyelmébe ajánlja ezeknek a kezdő, alakuló gyűjteményeknek, az ezeket a kezdeményezéseket felszínen tartó embereknek, intézményeknek, közéleti (pártfogó) személyiségeknek, hogy ásatást csak a Magyar Nemzeti Múzeum (Régészeti) Adattára engedélyével rendelkező muzeológus végezhet. Ásatással ne próbálkozzanak, az ezen a téren kínálkozó feladatuknak egyedül csak a leletbejelentést tekintsék. Ismerve a helyzetet tudja, hogy mindenféle gyűjtésnek, gyűjtemény létesítésnek, múzeumkezdeményezésnek elengedhetetlen része, kiinduló pontja a régészkedés, az ásatás, az őskorok sokszor romantikába vesző „kutatása", ami oly gyakran „kincskereséssel" párosul, hogy mennyire szeretik az „ásatást", a „leletet", hogy gyűjteményt, múzeumot el sem tudnak képzelni régészeti anyag nélkül — éppen ezért az ásatás tiltását érdekesen ellensúlyozni próbálta: „Az ásatásból előkerülő leletek egy része mindenképpen visszamarad a falumúzeumnál abban az esetben, ha megőrzéséről, kezeléséről és biztonságos tárolásáról kellő körültekintéssel gondoskodnak. Ugyancsak a falumúzeumnál maradnak a szórványosan (tehát nem rendszeres ásatásból) előkerülő tárgyak is." 23 A kismúzeumok (falumúzeumok), gyűjtemények-kiállítások régészeti feladataival, vagy méginkább lehetőségeivel szinte hivatalos rövidséggel végezve, Ikvai a lényegre tér és a falumúzeumok szerinte leginkább adott, szinte egyedül lehetséges gyűjtőmunkáját, feladatait, a néprajzi gyűjtést, illetve néprajzimuzeológiai tevékenységet ismerteti. „A falumúzeumok a régészeti tárgyak mellett nagyértékű néprajzi emlékeket kell, hogy őrizzenek és gyűjtsenek" — írta. 24 Aztán a Mit gyűjtsön a falumúzeum kérdés-fejezetcím alatt kijelenti, hogy „A falumúzeumokban elsősorban kis néprajzi gyűjteményeknek kell lenniök". 25 Ezután részletes gyűjtési útmutatót ad, előrebocsátva egy főszempontot, azt tudni illik, »hogy a gyűjtőmunka során mindig szem előtt kell tartani, hogy „a múlt falujának társadalma nem volt egységes" és az ebből fakadó tárgyi és szellemi különbözőségek feltárása és megismertetése a néprajzi gyűjtés főfeladatát képezi. A gyűjtési útmutató a néprajztudomány klasszikus tagolódása, tárgykörei szerint különböző fejezetekből áll. Minden fejezethez kevés számú, csak a leglényegesebb irodalmat tartalmazó irodalomjegyzék is járul. Az Ikvai által gyűjtési témakörökként felsorolt területek a következőik: Gyűjtögetés; Halászat; Vadfogás és vadászat; Madarászat; Méhészet; Állattartás; Földművelés; Erdőgazdálkodás, szőlészet; Közlekedés, teherhordás, híradás; Kereskedelem, népi mértékek; Település, építkezés; Házberendezés, bútor; Táplálkozás, konyhaeszközök, háztartás, tüzelő; Kerámia; Ruházat, textil, viselet; Mesterkedés, művészkedés, háziipar, hagyományos mesterségek tárgyai, emlékei; Egyéb népéleti tárgyak, hagyomány anyag-gyűjtemény. A voltaképpeni néprajzi muzeológia szakmai kérdéseiről — ugyancsak fejezetekre tagoltan — csak ezek után beszél. A „Múzeumi tárgyak leltározásának általános és elvi szempontjai" című terjedelmes fejezetben önálló egysé22 Uo. 7—8. 23 Uo. 8. 24 Uo. 9. — Ezzel foglalkozott ismertetésében recenzense is. SZABÓ László: Ikvai Nándor: Falumúzeum. Néprajzi útmutató helytörténeti gyűjtőknek. Debrecen, 1961. In: Műveltség és Hagyomány V. (1963) 214—216. 25 Uo. 9. 534
